Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

lább „fészkemet" és kertemet bemutassam neki, s egy falusi jó ebéddel kedveskedjem itt neki húgaim társaságában. A komor idő innen is csakhamar visszaűzött bennünket. Elbeszélgettünk irodalmi viszonyainkról, hazánk zűrzavaros, csaknem kétségbeejtő helyzetéről, melybe a hazafias célú, de falnak menő s alacsony színvonalra süllyedett parlamenti obstrukció döntötte a közállapotokat. Még ha meg lesz is a momentán kibontakozás a bonyodalomból, Isten tudja, mi fog kikelni az elvetett sárkányfogakból! Ismét arra a külön Istenre van szükségünk, aki a gyermeket és a tántorgó részeg embert keskeny pallón is átvezeti a mélység felett. Különös szokása ennek a Palinak egyéb jószívű gyermetegsége közt az is, hogy mindig azon töri a fejét, kinek mit ajándékozhasson emlékül, mindenkinek, akivel érintkezik, bármi csekélységet. A megválasztásban aztán néha oly különös, hogy mosolyogni kell rajta. Mindegy, az neki jólesik. Törje vagy ne törje a fejét alkalmasb viszonzáson, aki akarja. Nekem ez a fejtörés rendkívül kellemetlen. Megköszönném s meg is fizetném, ha más törné helyettem. 1903. július 1. A mai nap, legalább e pillanatban, perzselő meleg. Ugrándozása az időjárásnak. A hőmérő 22 fokot mutat árnyékban. De az égbolt szórványosan felleges. Tegnap délután szinte viharral fenyegettek a fekete felhők északnyugat felől. De onnan ritkán jut ide zápor. Többnyire délkelet felől jön. Mióta gombamódra elszaporodtak hazánkban a színész-társaságok, időnként Szentpétert is meglátogatják Thália vándor papjai és papnői. Még Szentpétert is. Képzelhető a szorongató szükség, mellyel küzdeniök kell, hogy még az ily vidéki jelentéktelen helyekre is kénytelenek felütni sátrukat. A „Sodorna" nevű kocsma nagy „állásában" játszanak két hét óta, mondják, csekély számú közönség előtt, de azért nyomtatott színlappal és bérletet is nyitva kínálódnak. Hallom, igazgatójok Gáspár nevű, aki itt e napokban óhajtja megülni színészi pályája huszonötödik évfordulóját, mert ezt a csábító rögös pályát huszonöt év előtt épp ebben az időpontban s éppen itt, Szentpéteren kezdette. Szánandó pályafutás, mely egy hosszú negyedszázad alatt annyira bírt haladni, hogy Szentpéterről Szentpéterre jutott, mint a feldobott kő. Nem így vagyok-e jómagam is? - azzal a különbséggel mégis, hogy nekem ez a hely, honnan az életbe régesrég kiindultam, most életem végén állandó, biztos révpart s áldott menedék; őt pedig maholnap tovább ragadja innen - ki tuja meddig? ki tudja hova? - a képzelet alkotta vándorélet bizonytalan hulláma. E pillanatban tértem vissza a temetőről rekkenő hőségben (déli tizenkét óra). Sírhalmunkat az időjáráshoz mérve eléggé díszes állapotban találtam. Virít rajta néhány árvácska, s eléggé üdén tartja magát a szomjazó zöldség. Szinte jobban esik, hogy ebben az égető melegben egy kis szenvedéssel járt a látogatás. 1903. július 10. Levert, bágyadt vagyok; érzésre, gondolkozásra szinte képtelen. Maga az időjárás is befolyással van kedélyemre. Rejtve van tőlünk a nap, az élet és vidámság fényes forrása. Napok óta komor, fölleges az ég, hűvös a levegő. Egész éjjel s ma egész délig folyvást esett az aprószemű, sűrű eső, pedig az már itt most nemcsak