Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

takarja gondos kezével a természet. A miénk most különösen gyönyörű. Tetején pompában virítanak a változatos színű árvácskák; oldalait belepte a télizöld; négy szögletében pompázik a négy kék liliombokor. Magunk gyönyörködünk benne a holtakra emlékezve, s szinte hinni szeretnénk, hogy ők is gyönyörködnek. /tt^^cl, (L^/^AA ^v>t*-aX tÀ-A tA^ sjtkt^ í^rr^-rW" f-étjiift^ //fai s^JLfM tü. 29. rfee^» Lévay levele özv. Szihs Béláné Vadászy Máriához 1903. június 1. Pünkösd második napját ünnepeljük borongós, esőre hajló időben. De az eső csak nem akar megeredni, pedig eped utána a régóta szomjazó, száraz föld. Tegnap úrvacsorával éltem a gyülekezettel együtt, mely most nem jelent meg olyan nagy számmal a templomban, mint remélhető volt. Különben „piros Pünkösd napja" nem volt most oly „virágos", mint máskor, jó időben lenni szokott. A múlt héten május 26-27-28. napjait ismét Budapesten töltöttem. A „református énekügyi bizottság" utolsó ülésén vettem részt. Valahára, csaknem huszonöt évi vajúdás után nyélbeütöttük az új vagy megjavított énekeskönyvet. Poétái becsre nézve gyengének találom általában. Vannak benne egyes sikerült, szép darabok, részint újak, részint átdolgozottak, de sok az egyhangúság, az ihlet nélküli kézimunka, az alantjáró prózaiság. A legnagyobb rész a fáradhatatlan szerkesztő, Fejes István tollából került, aki lelkére vette a csigalassúsággal haladó munkát, s a jó munkatársak hiánya vagy a jelentkezők gyarlósága miatt maga látott hozzá tel-