Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

1903. március 26. Amit a múltkor még nem lehetett, most végeztettem, t.i. a rózsák és szőlővesszők kiszabadítását a föld alól. Mint már előbb is láttam, új ültetésű csipkéim illetve rózsaoltványaim csaknem kivétel nélkül elfagytak. A régiek szépen megmaradtak. A múltkori ittlétem bizony rossz következményekkel járt rám nézve. Kimerülésig foglalkoztam akkor ott künn a kerti munka körül. Már maga a folytonos talponlét kivett az erőmből. Meg is erőltettem magamat, meg is hűltem, amihez Miskolcon pár nap múlva újabb meghűlés járult. Hidegleléssel és lázzal tört ki rajtam az influenzás nátha. Szinte egy hétig őriztem a szobát, s azalatt megdöbbenve vettem észre, hogy jobb oldali lágyékomon határozott lágyéksérvet mutat egy kis duzzadás, mely az orvos véleménye szerint is annak bizonyult. Ezt a körülményt szomorúan emlékeztető fordulópontnak veszem életemben. Tudom, hogy az én korombeli férfiaknál igen gyakori fogyatkozás ez, apám is viselte élete végéig, de énrám mégis leverőleg hat, mivel hibátlan, ép szervezetem bomlásának eddigelé semmi külső jelét nem vettem észre. A meghűlés óta a gyomrom is csak mesterségesen tartható olyan-amilyen rendben. Ily állapotban a kedély sem lehet valami élénk és vidám. A túlságosan is meleg, fényes, de igen száraz tavaszi napok egyre tartanak. Szerencse, hogy a talaj még mindig őriz alant bizonyos nedvességet. Úgy látom, a körte-, a szilva- és barackfák meglehetősen rakva vannak termőrüggyel. Az almafák még nem indulnak. Hallom, hogy az országgyűlés vakon rohanó pártjaitól kiinduló lelketlen izgatás ebbe a kis városba is elhatott. Hiszen hol nem találna fogékony keblekre a magyar népnél a hazafias színnel bevont csalogató méreg? Vasárnap nagy népgyűlés lesz itt, mely az egész szirmabessenyei választókerületből van összehíva egypár országgyűlési szélső képviselő segédletével. Tüntetni akarnak itt is, mint annyi más helyütt a vidéken, a katonai törvényjavaslat ellen. Végzetes veszélyt rejt az magában, kivált nálunk, ha a kisebbség zsarnoki erőszakkal akarja letiporni az alkotmányos úton alakult többséget, s utcai tömegeket szólít harcba az országgyűlés törvényhozási működésének irányítása végett. Bár be nem vallott, de nyílt izgatás az a forradalomra, s biztos útja az abszolutizmusnak. Micsoda lélekkel játszanak így a mi rovásunkra, akik már mind a kettőt megpróbáltuk, s tanúságát el nem feledtük! 1903. március 28. Negyedik napja töltöm itt az időt úgyszólván semmivel. Délután visszautazom, hogy Miskolcon folytassam, amit itt abbahagytam. Gyönyörködöm ültetvényeim fejlődésében. Napról-napra szinte szemmel láthatólag halad elő a fák rügyeinek duzzadása, növekvése. Biztató jelei a dús virágzásnak és talán dús gyümölcsözésnek is. De virág és gyümölcs mily beláthatatlan messzeségben szendereg még a most születni kezdő levélkék póláiban! És mily bizonytalanná teszik e részben sejtelmünket és reményünket a változó időjárás esélyei! Ötször-hatszor végigsétálok napjában kertemben. Az ember, az érző és gondolkozó ember soha sem bír betelni a természet csudás működésének gyönyörködtető szemlélésével. Évről-évre látjuk az évszakok örök törvény szerint egy-