Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

sírköve szintén ott áll a sírhalom másik végében. A Berecz sírkőfeliratában hibásan vésetett 1902, mert ő 1901 végén halt meg. 1902. november 30. E hónap végső napjára is szerencsésen eljutottunk. Eléggé megkínozott és elgyötört bennünket. Egészen tegnapelőttig oly kemény hideg napok jártak, hogy a legcsikorgóbb télen is ritkán értünk olyanokat. Nálam Miskolcon a hőmérő reggeli hét-nyolc óra közt rendesen 10-11 fok hideget mutatott a napkeleti oldalon. Amellett folyvást kétségbeejtő szárazság, mely miatt már a vetések kifagyásától tartanak. Pár nap óta megenyhült. Az idő langyos, borongós, ködös, esésre hajlandó. Reggelenkint egy-két fok meleg van. A múlt évben november 26-án esett az első hó. Mostanában néhány kertészeti könyvet lapozgattam, ha talán hasznát vehetnem gyümölcsfáim célszerűbb kezelésében. Úgy látom, a gyakorlatban nemigen tudom magamtól érvényesíteni e könyvek utasításait. Különösen nehéz eligazodnom, ami pedig fő, a fák ágainak, gallyainak, hajtásainak okos metszegetése körül. Mi hagyandó meg? Mi távolítandó el? Miképp történjék a „termésre" serkentő metszés? Nem tudom. De a jövő áprilisban mégis okosabban kezdhetek már e tekintetben a babráláshoz, kivált, ha valamely ügyes kertész segítségét is igénybe vehetem. Azonban a kert első beültetésénél elhibázott, oktalan telepítést, a fák sűrű elhelyezését most már jóvá nem tehetem. Kihoztam magammal Erdős Renéfe] most megjelent verskötetét, melyet Gyulaitól kaptam bírálatos áttekintés végett. Nem olvastam költeményeket magyar versírónőtől, melyekben az író ily pongyolára vetkezett szemérmetlenséggel hirdette és festette volna előttünk az érzéki szerelmi gyönyöröket s az azok után való epekedést. Azt mondhatnák pártolói: miért ne dalolja ki, ha egyszer igaz, ha egyszer természetes? De a költészet azért költészet, hogy műveiben megnemesítve és megszépítve tüntesse föl előttünk a nyers természetet, s éltető szellemet leheljen abba, ami önmagában szellemtelen. Az Erdős Renéfe] által követett úton odahalad a költészet, hogy Ádámról és Éváról a fügefalevelet is le fogja tépni. A költőnőnek a kötet előtt látható arcképe nem tesz reánk ellenkező hatást versei tartalmával. Semmit sem dolgozom. Csendben, mélázva pergetem egymás után a napokat, mint jó katolikus imádkozó nő az olvasó gyöngyszemeit. Az irodalmi élet mezeje csaknem zárt mező előttem, melyre távolról tekintgetek. A távolság veszíti előttem régi méreteit tárgyak és egyének veszítni kezdik az értéket. Elhitettem magammal, hogy az élet apró örömeinek megbecsülése nagy törekvések nélkül is nyugtató. Fogékonyságom, rokonszenvem nem apadt ki egészen. Igyekszem jót tenni, akivel jót tehetek, s még bírom a testi és lelki erő olymérvű adományát, aminőt ritka halandó bír úgy, mint én, aki a most folyó november hónap 18-án töltöttem be életem hetvenhetedik évét. Szinte nem tudom megfogni, s nem érzem, mint repülhetett el fölöttem az a tengernyi sok idő! Csak még ennek az „édes tétlenségnek" dicsőítését tudnám méltóképpen megzengeni!