Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)
Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)
Penckwitt, a kis másfél éves fiúé: Hans. Tegnap este még velők vacsoráltam. Meleg reggelünk van, de úgy látszik, esőre hajló.... Nem lett eső, kitartott egész nap szépen. Tátraszéplak 1902. augusztus 7. Folytatódik a nyár. Gyönyörű meleg időnk van, csak egy kissé erősen is szeles. Azonban estére rendesen le szokott csendesülni. Délelőtt találkoztam itt Széchényi Jenő nagyváradi kanonokkal, aki a H. Lajosék társaságának a tagja. Megnyerő, kedves modorú, közlékeny úriember. Kék szeméből jóság sugárzik. Meglepő sötét színben festette előttem a Schlauch jellemét. Szíve és lelke nem volt a magas állásnak megfelelő. Az állás nagyon magas volt, de az ember nagyon kicsiny. Még a holnapi nap van itt hátra nekem. Alig várom elmúltát. Igen elég volt az üdülésből. Őszinte szívből fakad ez a vers-ötletem: Szép, szép ez a Tátra alja, De az ember megsokallja S négy hét múltán visszavágyik, Az otthoni vetett ágyig. S az én időm itt már négy hétnél is több. Délután levelezőlapot kaptam a szép kis szomszédnémtől Fenyőházáról. írja, hogy szerencsésen odaérkeztek, hogy a hely gyönyörű, hogy szívesen venné, ha boroszlói otthonában is fölkeresném szavaimmal. így a futólagos ismeretség mégsem futott el olyan igen hamar. Tátraszéplak 1902. augusztus 8. Ez itt az utolsó nap. Holnap reggel semmit sem jegyzek már ide. Indulni fogok kilenc óra tájban. Ma délre átmegyek O-Tátrafüredre, s búcsút veszek a társaságtól. Nem valami sok jó emlékét viszem itt időzésemnek. Egyhangúság, tétlenség s a nagyszerű természetben való gyönyörködésre is kevés fogékonyság járt velem. De azért mégsem vesztette el kedvességét s vonzó voltát előttem ez a csendes, nyájas kis telep. A jövő évben, ha módomban lesz, mégiscsak ismét idemenekülök. Ez éppen nekem való hely. Holnap már az otthoni megszokott körülmények árjába vetem magamat, s élek, amint élhetek. 1902. augusztus 18. Úgy történt, amint terveztem. Július 8-án indultam a Tátrába üdülés végett. Széplakon, tavalyi mulatásom helyén töltöttem ötödfél hetet augusztus 9-éig, amely nap reggelén visszatértem, és esti hat óra tájban megérkeztem Miskolcra. A fenyvesek közt eltöltött időm nem volt most rám oly jótékony hatással, mint a múlt évben. Nem is éreztem magamat valami jól. Egy kedves, művelt, fiatal porosz nővel való futólagos ismeretség hozott némi élénkséget a folyvást unalmas napokba. Mert valamint a múltban, úgy most is szándékosan kerültem minden