Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

társaságot. Mindig magánosan sétálgattam, olvasgattam, s néha firkálva babrálgattam. Az első napokban próbára tette a türelmet a rossz időjárás is, mely esős, hideg, szeles, komor volt. Július 12-én és 13-án éjjel nagy hó esett, s beborította a bérceket. De később elkövetkeztek a szép, meleg, nyári napok, s további ottlétem alatt kitartottak. Tegnapelőtt érkeztem ide, holnap este visszatérek Miskolcra. Itt nem sok vigasztalást nyújt a természet. Olyan csüggedt, szomorú képe van mindennek. Gyümölcsfáim egytől-egyig mind üresek. Sehol egy szem gyümölcsöt sem látok. Egyéb növény is mind csak sínylődő, hervatag. A búzaaratás volt elég és gazdag, s a szőlő biztat némi bő szürettel. Most is, mint már annyiszor, csak a jobb jövő reményével kell biztatnunk magunkat. Mélázgatás közben elgondoltam azt is, mily sok szavunk van olyan, melynek kettős az értelme, s melyet verselésnél összepengethet a Kovács-féle rímsarkantyú. Megpróbálok néhányat alkalmazva idejegyezni. A kiderült ég - Botján csillag ég. Omladozó vár - Pusztulásra vár. Szerény ember talpra állat - Egy-két jámbor háziállat. A nyakamra nem kell járom - A szabadság útját járom. Ingatag követünkl - Téged nem követünk. Vizsgálatnál egykét nyom - Néha igen sokat nyom. Jó dolga nem mindig vagyon - Annak, kinél sok a vagyon. Nem hosszas, de kerek - A taliga kerek. Foka van a varró tőnek - De nincsen a rózsa-tőnek. Ha az ember szépet szövet - Akkor szép lesz az a szövet. Egy mécsvilág - Nem a világi Én bizony nem értem - Mit törődik értem. A fogorvos pénzt fogad - Ha kihúzta a fogad. A tiszt úr sokat lövet - Ha sok náluk a lövet. Mit sem ért a zár - Hogyha nem jól zár. Bár nincs tele a verem - Fejem' falba nem verem. Poharat most kaptam épen - Nem törve, de teljes épen. Akármilyen szép a mén - Rossz, ha botorkálva mén. Cukort adat, rizst kelet - A távoli napkelet. Nem mindig üdvös ír - Mit az orvos ír. A meleg vízbe hal - Hideg vízből a hal. Kezében az ostornyél - Szomjas kocsis nagyot nyel. Bár senkinek se vétek Mégis van bennem vétek. Kopár mezőn vékony ér - Magában nem sokat ér. Bő volt az a mérték - Mellyel ruhád mérték. A fényes táncterem - Nem mindig jót terem. Míg a gázláng elég - Ég ott más láng elég. Kenő asszony megkenet - Van ő nála jó kenet. Gyolcsing ujja két szél - Lobogtatja a szél. - És hány ilyen szavunk van még ezeken kívül, de melyeknek versekben való rímeltetésre nem mindig mutat jó ízlésre és találékonyságra! 1902. augusztus 19. Tegnap meglátogattam a sírhalmunkat. Kiégett ott is minden növény. Egy szál virágot sem találtam rajta. Szomorú látvány az egész. Pedig mint húgaimtól hallom, nem volt hiány az öntözésben. De az sem foganatos, ha az ég nem akarja. Az pedig nemigen akarta. Soha nem indította meg az eső csatornáit. Folyvást a nap tikkasztó heve kínozta és kínozza a tenyészetet. Legalább itt nálunk a búzatermésen kívül semmi más termesztmény nem biztató. Minden kapásnövény felette silány, úgyhogy a föld népe már most is aggodalommal tekint a tél elébe. Örömmel látom, hogy itt a város emeletes, szép épülete a hivatalok számára már csaknem teljesen készen áll. Eltekintve a tervben foglalt némely fogyatkozá-