Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

1902. május 2. Április 25-én csakugyan Budapestre utaztam, s ott időztem 28-áig. Akkor tértem vissza esti hat óra tájban. Az énekeskönyv ügyével foglalkoztunk harmadfél napon át. A nagy próbagyűjteményből egyenkénti megvizsgálás után kiválogattuk azokat, melyeket a véglegesen egybeállítandó könyvbe felveendőnek tartottuk. Vizsgálat alá került a dallamok ritmizálása is. Az eljárás eléggé felületes volt, de ily számos tagból álló bizottságban s kimért rövid idő alatt alig is lehetett az másképp. Az így kiválogatott darabok részletesebb megbírálása, simítása, mintegy az „ultima manus" a négy-öt tagból álló kisebb szerkesztőbizottság feladata lesz, mely munkálatát még egyszer a nagybizottság elé hozza. így kerül aztán a „Konventhez", s onnan megerősítés végett a zsinathoz, mely, mint hallom, 1903-ban fog tartatni. Gyulai vendége voltam, s kedvesen töltöttem vele azt a pár napot. Nyugdíjazási kérvényét csakugyan benyújtotta, s mint reméli, júniusban már élvezni fogja a „független nyugalmat". O bizonnyal több hasznát fogja annak venni, mint én vettem és veszem. Több lesz benne a munkásságra serkentő ösztön és akarat. De ő sem fogja ott feltalálni mindazt, amit most tervezget... Fővárosi kirándulásomnak meglepő eredménye volt az, hogy sokkal több pénzt hoztam haza, mint amennyit odavittem. A „Franklin Társulat" most fizetett nekem végkielégítésül kétezer koronát a neki örök áron eladott öt darab Shakspere-fordításomért, miután előbb már a hatodik darabért kétszáz koronát régebben kifizetett. Ugyancsak most fizetett nekem kétszáz koronát a Tompa első kötetének sajtó alá rendezéséért, a hátra levő háromért kötetenként szintén annyit kötelezvén. írói működésemért ily öszszeg egyszerre sohasem volt kezemben. Néhány nap óta nyugtalanul vágyakoztam ide kijönni. A rég tartó, példátlanul hideg, zord s olykor fagylaló időjárás gyötri a természetet. Szinte megakasztotta szépen induló fejlődésében. Sokfelé tetemes kárt okozott a fagy - mint hírlapok tudósítnak — a szőlőkben és virágzó gyümölcsfákban. Oly fonnyadt, szomorú tekintetű az egész tenyészet. A tavaszi életvidorságot ma is elnyomja a sovány, hideg, szeles idő. Bár a hőmérő most esti öt órakor 10 fokot mutat, de azért a levegő oly hideg, kivált a szél miatt, hogy az emberek dideregve járnak az utcán. Kivált az almafák nehezen bontják virágaikat. Bimbót eleget látok rajtok, de leveleik alig zöldülnek. Barack, meggy, cseresznye s itt-ott a körte is már szenvedett a fagytól. Szóval szomorú a kilátás, hacsak véletlenül mégis jobb nem lesz a jövő, mint minőnek a jelen mutatja. Tapasztaltam már, hogy ilyenkor vagy későbben is alig láttuk valami jelét a termésnek, s az emberek egyszerre reménytelen, csüggeteg panaszban törtek ki; ősszel mégis meghozta adományát a jó természet, gyümölccsel kedveskedtek a fák - szinte magunk sem tudtuk, hogy hol vették! 1902. május 20. Ma hetedik napja, mióta itt vagyok. Ennyi időt egyhuzamban talán még sohasem töltöttem itt. Egyrészről most is szép tavaszi napok reményében jöttem, és rútul megcsalódtam. Folytonos esőzés gyötör bennünket több-kevesebb hideggel. Mindennap fűtenünk kellett, fűteni május második felében! Emiatt a fejlődni indult fák és növények csak sínylődnek. Most még a cserebogarak rajzó serege is