Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

„Jézus, ki a sírban valál" stb. „Nincs már szívem félelmére, / Nézni sírom feneké­re" stb. Mert az egyszerű népnél a vallásosság nem az ész által félredobott, fölösle­ges cafrang, hanem lelki szükség. Biztató és fékező hatalom. Az egyházi beszéd a feltámadás és a halhatatlanság magyarázatával foglalkozott. Hiú törekvés azt a természetfölötti eseményt természetes világosságra deríteni az evangélisták jámbor elbeszélésének titokszerű homályából... Most foly a „Sárospataki Lapokban" egy hosszú értekezés, gondolom Erdmann után fordítva: miként győzheti le a protes­tantizmus a katolicizmust. Amint eddig kivehettem a veleje az, hogy ki kell kü­szöbölni a protestantizmusnak mind lényegéből, mind külső nyilvánulásaiból mindazt, ami az ész bírálatát ki nem állja, azokat a belső és külső jegyeket, melyek a katolikus felfogással egyeznek vagy annak kedveznek, s Jézus életéből és tudo­mányából csupán csak az erkölcsi tartalmat kell elfogadnunk. Nem új felfedezés ez. Alapjában régóta vitatják a racionalisták és naturalisták anélkül, hogy biro­dalmat hódíthattak volna tudományoknak. Nem ellenkezik, sőt igenis megegye­zik az emberi természettel, hogy oly dolgokat is higgyünk, melyeket eszünkkel föl nem érhetünk. Gyakran éppen ezekben találunk megnyugovást. Megérkezésem után tegnap délután kertemmel foglalkoztam. Miskolcról ho­zott centifolia rózsavesszőkkel (cukorrózsa) sűrűn beültettem ülőhelyem mellékét a nagy hársfa alatt. Gyönyörű virágkeretben fogok majd ott üldögélni, olvasgatni, elmerengeni, ha sikerül. Három darab törpe gyümölcsfácskát is elültettem: két meggyet, egy szilvafát. A föld alól felszabadított rózsafáimat megnyírogattam, s egypár törpe gyümölcsfa tövét kitányéroztattam. Többre nem értünk. Ránk este­ledett. Holnapután még néhány szép csipkét fogok elültettetni. Rózsát oltok bele júniusban, ha sikerül. Nehezen boldogulok minden aprósággal. Didereg ott künn a világ. Szinte fagyos szél fú, pedig a hévmérő most estvéli hat órakor hat fok me­leget mutat. Ez a szeszélyes időjárás, úgy látom, már eddig is kárral járt. Lefa­gyasztotta a kajszin barack rügyek. 1902. március 31. Vendégeink jöttek ebédre velünk tölteni az ünnep második napját. Rég ígér­ték a látogatást Miskolcról. Most teljesítették. A szeles, szinte fagylalóan hideg idő gátolja a távolabbi sétát, sőt a szobából való kilépésre sem igen csábít. így folyvást beszorítva s egymásra utalva eléggé lassan múlnak az órák. Egypár fiatal társaságá­ban mégis feltörekedtem a hegyre. Ne töltsem el a húsvéti ünnepeket anélkül, hogy meg ne látogassam azokat, akik a húsvéti feltámadás reménye alatt alusszák ott örök álmokat. Amint a hegytetőről széttekintek, az előttem elterülő tágas völgyön minde­nütt mozdulatlanság és szendergő élet. A tenyészet, mely néhány nappal ezelőtt ébredni, zöldülni kezdett, most megállapodott, s mintegy megfélemlítve visszahú­zódott. A közelben levő s könnyen belátható tornai hegyormok hóval borítva fe­hérlenek; a távolabbiak még inkább. Tőlük repül hozzánk fagyos leheletével az északnyugati szél. Félnünk lehet, hogy az éjszakai fagyok semmivé teszik a gyü­mölcsfák korán duzzadó termőrügyeit, aminek jelei már most is észrevehetők

Next

/
Thumbnails
Contents