Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Ott is őt keresem, őt, csak őt: Lalagét, Nevető szép szemét. vagy tán így: Ott is csak Lalagét szeretem én, csak őt, A kedves mosolygót. A nyájas csevegőt. 1902. március 13. A mai reggel 6 fokos hideggel köszöntött be. Télnek is megjárja. Kertemben még minden alszik. A faágakat metszegettem itt-ott, s ami fő, egyik oldalon új kerítés beállításához kezdettem, ami ugyan a zsidó szomszédom kötelessége volna az ő kéménye vonalában esvén az az oldal. De az nemigen akarja. Nem tudom, rákényszeríthetem-e hatóság útján. Most mindjárt visszasietek Miskolcra. Ma vagy holnap lesz X. Lillikénk második fiacskájának keresztelője, aki március 2-án született. Részt fogok venni a családi ünnep örömében, s szívemből kívánok nekik ahhoz szerencsét. 1902. március 19. Ide jöttem tegnap, hogy a mai József-napon húgaim társaságában s itt a szülői kegyeletes emlékek légkörében töltsem. Itt nem keres föl az üdvözlők serege. Szinte el vagyok rejtve. Legfeljebb emlékeimmel és gyümölcsfáimmal beszélgetek, s lelkemben hallom ennek az ágyam felett függő két öreg arcképnek a túlvilágról hangzó áldását. Szép, fényes, tavaszi meleggel köszöntött be a mai jeles nap, mely régebben már zöld szőnyegében tavaszi virágokkal üdvözölte a természetet. Most még minden szendereg félig-meddig. A valóságos, általános ébredés még nem következett el. A Csalóka tél, melyről minapokban verset írtam, mintha még mindig itt leskődnék a szomszédban. Félnünk kell tőle. Néhány nappal ezelőtt, valamint országszerte majd minden nagyobb községben, úgy Miskolcon is, lelkesedéssel ünnepelték március 15-ét. Igen szép ünnepély volt a ref. gimnáziumban, melyen én is részt vettem, s leszámítva abban egy-egy kis fiatal paprikaságot, gyönyörködtem is. Szép is, hasznos is a nagy nemzeti felbuzdulás ezen a napon, ha el nem rontaná a falnak menő honfiúi vakbuzgóság. Amit eddig nem tettem, most én is megénekeltem március tizenötödikét egy elégikus hangú költeményben. Bizonyosan hűvösnek fogják azt találni némely zsarátnokfejű honfitársaim. Egyik helyi lap szerkesztőjének zaklató kérésére írtam. Most már majd csak e hónap végén következő húsvéti ünnepekre fogok ide ismét kirándulni. Holnap reggel visszautazom. 1902. március 30. Húsvét első napját ünnepeljük komor, hideg, esős, szeszélyes időjárás mellett. Most jöttem a templomból, hol a gyülekezettel együtt járultam az úrasztalához. Bár az úri rend most is távolmaradt, de az ájtatos nép mégis szorongásig megtölté a templomot, s szinte a szentegyház kárpitját hasogatta buzgó, harsány éneklése: