Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

örvendeztető képet. Inkább sajnálatra, mint irigylésre méltók. Sok helyen a sors csapása, legtöbb esetben magoknak az embereknek dőresége, ostobasága, elvetemültsége a baj forrása. Egyik szerencsétlen unokahúgom három vagy négy kisgyermekével a legnagyobb ínség örvényébe van sodorva könnyelmű férjének (egy néptanítónak) iszákossága miatt. Egy másik kis család, mely helyzetéhez képest nyugodtan s boldogan élhetne, szinte kétségbeeséssel küzd ugyanazon kárhozatos bűn miatt. S így tovább a harmadik, negyedik a saját maga által okozott ballépések s oktalan életmód következtében. Fehér holló a családi tűzhely körül keresett boldogság. Sokszor csak a színfalak mögé kell tekintenünk, hogy kiábránduljunk. Nem csuda, ha a magamforma agglegények az ily látványokkal állnak elő agglegénységük mentségére, mint egyik kedves barátom említé legközelebb, hogy ezeket látva boldognak érzi magát nőtlenségben. De hát ő maga sem forogna most köztünk, ha édesapja ezt a boldogító elvet követte volna. A nőtelenség is, a családi élet is jó, ha jól üt ki. A természet az utóbbinak kél védelmére. Mint Shakspere mondja: minden rög lehet a boldogság forrása, ha az Isten megszenteli. 24. kép. Lévay - 1902-ben