Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Ekkor aztán egymást érték Miskolcon a vidéki megrakott szekerek, melyek hitvány jeget szállítottak eladás végett kivált a cukrászok, vendéglősök, kórházak és katonai laktanyák részére. A mai nap is egészen enyhe, tavaszi, derűs meleggel köszöntött be. Az udvarra néző hőmérőm most reggeli tíz órakor 3 fok meleget mutat. Ily időjárás mellett, mint hírlapok írják, az ország különböző részein, kivált a déli vidéken, a korán hajtó fák és növények duzzadó bimbónak eredtek, sőt Szerbiából arról tudósítottak, hogy levelekbe borultak, sőt itt-ott virágot is nyitottak. Itt a magam kis kertjében is látom, hogy a korai egypár cseresznyefa rügyei ugyancsak nekiduzzadtak. Félő, hogy az igazi tavaszt kártékonyán előzi ez a szokatlan, csaknem természetellenes időjárás. Most mégis csak igaz lesz az, hogy a farkas nem eszi meg a telet. Télnek most is következnie kell még, habár naptár szerint a fele időszakát már elhaladtuk. Vadászati kirándulásokban gyakran volt részem. Nemigen tartózkodtam bizonytalan egészségem kockáztatásától. Hála az égnek, egy-egy kis múlékony, kivált éjjeli rosszulléten kívül nagyobb baj nem származott belőle. Se a hideg, se a táplálkozás nem ártott nagyon, pedig ez utolsóban nemigen voltam eléggé vigyázó, amit pedig belső részeim igenis érezhető tanácsára szigorúan szem előtt kellene tartanom. Irodalmi foglalkozásom még mindig hanyagul pihen. Tompa rövid életrajzán kívül alig írtam valamit. Azt is nagyon kelletlenül és szárazon, a „Franklin Társulat" ismételt sürgetésére. Igazán arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy egész működésem nem terjed túl a tisztességes műkedvelés határán. Hosszú pálya, rövid nyereség. 1902. február 25. Azt mondja a példabeszéd: Mátyás, ha nem talál, csinál - t.i. jeget. Biz a tegnapi nap se nem talált, se nem csinált, sem pedig azt a reggeliben talált 1-2 fok hideget fel nem oldotta. Langyos, tavaszra hajló időnk van. Néhány héttel ezelőtt kaptunk 10-12 fokos hideget, mely pár napig tartott, midőn a miskolci vendéglősök és illető iparosok nyakra-főre siettek magokat jéggel ellátni. Az azután következő napok áprilisi meleget hoztak, közben-közben egy-egy kis hirtelen múló havazással. Úgy látszik, már az egész telünk csakugyan kiesett a rendes kerékvágásból. Miért? Fejtsék meg a meteorológusok. A talajnak csak éppen a felszíne van meggémberedve. A föld puha, nedves, egészen alkalmas a faültetésre. Tegnap én is elültettem egy „jonatán" almafácskát. Ezt az almát a télen ismertem meg. Jobbat, ízletesebbet, finomabbat alig ettem valaha. Elvezem-e még annak gyümölcsét? Mikor s meddig fogom? Miért kérdezzem? Öröm és élvezet maga a remény, mellyel elültettem. Kifejlett gyümölcsfáim haszonvételében is nehezen tanít engem a gyakorlat. Téli gyümölcseimet mindig elsietve, korán szedem le. Emiatt aztán az elrakásban nem fejlődhetnek tökéletességre. Részben elfonnyadnak, s el is rothadnak. Ehhez is érteni kellene. De én semmihez sem értek istenigazában. Mennyi különböző baj, ínség, nyomor a családok életében mindenfelé! Ha széttekintek csak a magam által ismert körökben, alig találok megnyugtató s meg-