Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

tett asztalánál félig-meddig magam szerzek magamnak. Elfelejtem, hogy a múlt nyár óta megváltozott s lehanyatlott az én gyomrom régi hatalmas működése, s most úgy kellene vele bánnom, mint valami finnyás beteggel: vigyázni minden falatra, minden meghűlésre, minden sétára, minden testi és kedélyi izgalomra, egyszóval börtönőrévé lenni önmagamnak. Egyik kis húgom rákötötte magát, hogy írjak valamit az ő emlékkönyvecskéjébe, melyet most szerzett magának először. Ezt írom: Eletednek örülve élj, Kis szenvedést nagynak ne vélj; Tövis közt is rózsát terem A remény és a türelem. Kik ismerünk, kik szeretünk, Mit e könyvbe jegyezgetünk, Szépét, javát szívedbe zárd S foganatját remélve várd. Ez a kis könyv egy temető, Sok ismerős nevet fedő, Mely egykor majd ha szemléled, Emlékedben mind föléled. csíz eli^T^aA/<w«JUr«/ \ 23. kép. Lévay verse Szűts Jolán emlékkönyvében