Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

dig a sírok közt ellepték az akácok kiirthatatlan, sűrű, tövises bokrai, melyek járhatatlan vadonnak tűntetik fel a különben gyönyörű fekvésű temetőkertet. Gyors léptekkel haladunk a tél felé. Ma este búcsút veszek innen. Tehát csak egy napot szenteltem ezúttal az elhagyott „fészeknek". Most már darab ideig alig marad itt valami teendő, amely látogatásomat igénybe vegye. A gyümölcskertben az őszi munkák ideje pár hétig még nem érkezik el. Azok teljesítése végett fogok majd közelebb kirándulni, hacsak véletlen alkalom előbb is ki nem szólít ide. 1900. szeptember 20. Két körtefámról ma szedtem le az utolsó téli gyümölcsöt. Gyönyörű darabok és finom fajta. A különben termékeny két fácskának ennyi gyümölcsét ily megérve s így megóva még eddig nem láttam. - Házam falát is most meszeli, most már szemem előtt, a Miskolcról hozott szobafestő. ízléses színű és tartós lesz. Mily dőreség volt az itteni ostoba kőmívessel drága árért elbarmoltatnom először?! Nem mondhatom magamra ennél a dolognál sem, hogy fösvény többet költ. Nem takarékosságból folyamodtam kőmíveshez, inkább járatlanságból. Hiába, meg kell fizetni a helyesebb út felismerésének díját! És az életben gyakran mily sok fájdalmunkba kerül, míg a lenyűgöző ábrándok karjaiból kibontjuk magunkat, míg a csapongó zsarnok szívet a józan ész uralma alá hajthatjuk. Életemben igen sokat küzdöttem oly érzelmekkel, melyeket korlátozni vagy éppen elnyomni volt volna javamra. Átadtam magamat a körülmény hullámzásának. Vihar sohase fenyegette töréssel gyarló hajómat. Beszámítsam-e most, éltem alkonyán az élet apró örömeit, melyek iránt mindig nagy fogékonyságot éreztem és tanúsítottam, beszámítsam-e kárpótlásul azon értékesebb és maradandóbb törekvésekért, melyeket szinte öntudatosan elmulasztottam? Az élvezetes órákat, a teremtésre alkalmas nélkülözésért, a nappali édes henyeséget az éjjeli csendes munkásságért? 1900. október 2. Szeptember 29-én jöttem ide oly célból, hogy részt vegyek az egyházkerületnek szept. 30-án s következő napjain Boldván tartandó közgyűlésén. Kijövetelem napján, szombaton este nyolc óra után az a szerencsétlenség történt, hogy a parókiánk szomszédságában tűz ütött ki, s rövid idő alatt elpusztította úgy a parókia, mint a mellette lakó húgom gazdasági néhány épületét. Buzgó és értelmes tűzoltó emberek ügyessége sokat megmenthetett volna. Az e.k. közgyűlés ma délben záródott be. Sok tárgyat lemorzsoltunk. Nagyobb vitát keltett a s.pataki főiskolai tanárok fizetésének emelése, s ezzel egybefüggőleg a gimnázium részére az államsegély igénybevételének kérdése. Ez utóbbra nézve fölösleges volt a vita, mely elég hosszúra nyúlt már, midőn az elnökség kijelentette, hogy e fölött elutasítólag régebben határozott a kerület. Észrevehető volt a protestantizmust fenyegető katolikus áramlat ellen felbuzdult hangulat, de amely különösebb eredmények nélkül múlt el. A gyűlést abban a szép kis régi templomban tartottuk, mely hír szerint még az Árpádok idejében épült, s mai napig nagyon jó karban van. Itt történt vasár-