Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

bez. Vallási, erkölcsi és társadalmi elvek és szabályok érdekes sorozata, közbe vegyített élénk vonásaival az író egyéniségének. Ide írok némelyeket emlékezet okáért: „Mondom pedig az özvegy férjfiaknak és az özvegy asszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én; hogyha magokat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, hogynem mint égni." - VII. r. 89. v. „Ugy ítélem ..., hogy jó az embernek úgy szűzen maradni." - 26. v. „Megszabadultál-é a te feleségedtől; ne keress feleséget." - 27. v. „Azért a ki eladja házasságra leányát, jól cselekeszik, a ki pedig nem adja házasságra, jobban cselekeszik." - 38. v. „illendő dolog-é az asszonynak mezítelen fővel imádni az istent?" (

XI. r. 13. v. „a férjfiúnak éktelen dolog nagy hajat viselni?" - 14. v. Az úrvacsora szereztetését („én az Úrtól vettem") részletesen elmondja a 23. verstől a 30-ig. A feltámadásról bőven szól a XV. r. A szeretetről gyönyörűen beszél a XIII. r. Ha szeretet nincsen bennem, ollyá lettem, mint a zengő érc és a pengő cimbalom. Ha jövendőt tudnék is mondani stb., ha minden marhámat a szegények táplálásokra költenem is stb., ha szeretet nincsen bennem stb. A szeretet hosszú tűrő stb, mindeneket elfedez, mindeneket hiszen, mindeneket remél, mindeneket eltúr; a szeretet soha el nem fogy. Megmarad a hit, a reménység, a szeretet; ez a három: ezek között pedig legnagyobb a szeretet. Az úrasztalához is járultam. Aratás után az új kenyér zsengéjét mutattuk be Istennek megemlékezve a Krisztus haláláról, sőt inkább életéről és tanításáról. De bizony kevesen voltak a templomban, akik a lelki eledelben részesülni kívántak. Pedig a fiatal káplán helyes beszéde is éppen a templom iránti hidegség ellen szólt. 1900. szeptember 2. Az ember rendszerint akkor veszi észre tévedését, mikor már helyrehozni vagy nagy áldozattal jár, vagy késő, vagy éppen lehetetlen. Ha én annak idejében, mikor gyümölcskertemet alakítottam, ízléssel bíró szakértő utasítása szerint jártam volna el, mily gyönyörű kis telep állana most szemem előtt, mely nemcsak szépségével, de termékenységével is örvendeztetne. Míg most a sűrűn, rendetlenül ültetett fák, melyek még finom fajta való tekintetben sincsenek jól megválogatva, folytonos aggodalmat és bosszúságot okoznak, s nagy részök eltávolítást igényel. Szegény Betlenfalvy, hiszem, hogy jó szándékú tudatlanságból csak apró termésű bőralmafát, hét darabot, adott el nekem, melyek sűrű, fűzfa-növésű, terepély ágaikkal elnyomják a szomszéd hasznosabb fákat, nagyritkán hozott gyümölcseik pedig dió nagyságúak. Ez őszön mind kivettetem. Hajlékom körül mindig van kisebb-nagyobb pótolni, javítni, szépítni való. Itt is ugyanaz a baj üldöz. Bizony az a nyolcvan korona, melyet házbér fejében kapok évenkint, bőven felmegy az efféle költekezésekre, még néha kevés is. Most is a ház külső falát újra kell meszeltetnem az először elhibázott meszelés miatt. Mert az ízléstelenséget nem tűrhetem. Habár igen ritkán töltök itt egy-két napot, de jól esik, ha kis körömben mindent lehetőleg tisztának, rendesnek, csinosnak szemlélhetek. Kegyeletem is így kívánja. S mintha boldogult szüléimnek is örömet okoznék azáltal, hogy így becsülöm meg az ő elhagyott fészköket, melyet még mindig az övékének tekintek, s benne magamat, az ő jóságok folytán, csak ideiglenes lakónak.