Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)
Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)
említik, hogy itt is Szentpéteren ezelőtt pár nappal, midőn ők este nyolc-kilenc óra közt kint a kapu előtt ültek, egyszerre kigyúlt felettek az ég, s egy oly nagy, fényes, sziporkázó gömb, mint a telihold, leszaladt az égbolton nyugat felé. Megdöbbenve együgyűségökben azt hitték, hogy a holdvilág esett le, pedig annak már jó vastag sarlója ott tündöklött az ég déli derekán. A tünemény dörgés nélkül jelentkezett. Téli gyümölcseimből (alma, körte), amit a mostoha időjárás meghagyott is, lassankint lehulldogál. Az év, mely tavasszal mindenben oly dúsnak ígérkezett, most a termények letakarítása idején minőség és mennyiségre nézve nagyon is középszerűnek mutatkozik. Pedig ki tudja, miféle csapások lehetnek még hátra! 1900. augusztus 12. Az a tünemény, mely itt Szentpéteren aug. 2-án esti nyolc-kilenc óra közt az égbolton az én húgaim előtt mutatkozott, ugyanazon időben az ország számos távol vidékén is látható volt. Az időpont ugyanazonságából azt következtethetni, hogy ugyanazon egy meteor volt. Ki tudja? A csillagászok már előre jelezték, hogy augusztusban sűrű meteorhullások fogják gyönyörködtetni szemeinket. Csakugyan megszabadultam egy hónapig hordozott arcfájdalmamtól. Az épnek látszott rossz fog eltávolításával megszűnt a fájdalom, s azután mindjárt valamely jóleső, megnyugtató érzés hatotta át egész testemet. Mintha egy nehéz, gyötrő bilincs hullott volna le rólam. És mily könnyen ment az a foghúzás, mondhatni fájdalom nélkül. Az orvos egy kis kokainnal bekente a rossz fog környékét, s alig vettem észre a műtéteit, már kezében volt a gonosz dehquens. Az én gyermekkoromban, a harmincas években itt Szentpéteren a fogakat egy Zupkó nevű urasági hajdú húzogatta idomtalan harapófogóval egypár garasért. A seborvos egy Gyógyító Jankó nevű vén bakancsos tót ember volt, aki a Sajón túl a cigány városrészben, az úgynevezett Ihajdában lakott. Az én lábamat is ő tette helyre, midőn három-négy éves koromban bokában kificamodott. A bábaságot egy vén parasztasszony, Kemlekiné asszonyom gyakorolta. A betegségek gyógyítása csak úgy házilag, házi szerekkel történt a Jóisten felügyelete alatt. Nagy ritkaság volt, hogy valaki a Csehországból ideszakadt sárga bő bugyogós öreg Mlakkel Mátyás „fercsely"-hez fordult. Mily haladás azóta minden tekintetben! És talán bizonyítja is a kedvező eredményt a közegészség javulása és az életkor átlagos tartama. Régi emberek - de azok ama korból már alig találhatók - nemigen méltányolják az új idők haladását, s csak terheit emlegetik. Emlékszem, az én öreg jó édesapám így szólott egykor: „No lássátok, milyen komédiát csinálnak most csak ezzel a vágóhíddal is! Kiviszik költséges épületbe a város szélére, a Sajó mellé. Az én időmben itt a város közepén vágták a marhát a mészárszékekben. A vér odafolyt a mészárszék elé, a mészáros kutyák felették, a mészáros elsöprötte, és több egészséges vénember volt köztünk, mint most. íme, itt vagyok magam is nyolcvanegynehány esztendővel." Kárhoztatta a túlhajtásokat, s vajon nem volt-e sokban igaza? Az Új Testamentumból most Pál levelét a Rómabeliekhez olvasgatom. Nemcsak a tartalomra, a nyelvre is figyelek olvasgatás közben. Az első részben korhol-