Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

SZENTPÉTERI ÜRES FÉSZEK Lévay József naplója (1892-1907) 1892. október 24. Sok küzdelem és nyugtalan vergődés után lehajthatom végre fejemet ebben a kis hajlékban. Eletem legboldogítóbb és legtisztább örömeinek ez volt a tanúja. Tanúja lesz ezután egyedüliségemnek és az eltűnt boldog múlt időkön való merengéseimnek. Ma egy éve még apám, anyám szerető társaságában örültem itt az életnek. Ok voltak nekem a legdrágábbak. Lelkem összeforrott velük. Tengerré nőtt éveik számát figyelembe se veszem. Sohase készültem arra, hogy el fogom őket veszíteni, mintha azt hittem volna, hogy ez a két szent öreg ki van véve a mulandóság törvénye alól. S midőn a folyó év január havában néhány nap alatt, mintegy a mennybe ragadtatva, mind a ketten kirepültek a föld nyűgei közül: én megdöbbenve s földre sújtva martalékául estem a veszteség és elhagyatottság kínos érzésének. Mintha az a legdrágább és legerősebb kapocs szakadt volna meg velők, mely engemet a földhöz kötött. Mintha egész családom, barátaim és szeretteim egész köre feloszlott és semmibe tűnt volna. Mintha nem is volna többé más feladatom, mint előkészíteni az utat, melyen utánok és hozzájok vágyakozom és törekszem. Berendeztem a magam számára ezt a szobácskát, melyben életünk lefolyt. Semmi nincs itt többé ama tárgyakból, melyeket ők használtak és érintettek. Egy /. kép. A szentpéteri „üres fészek'