Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

gyenge szélhűdés érte az egyik oldalát, s az agylágyulás világos tünetei léptek fel nála. Ezt a véleményt azóta folyton tartó állapota és a fővárosból lehívott dr. Lumniczer tanár nézete is megerősíti. E szerint az ő pályája be van fejezve. Elete már több-kevesebb ideig csak szánandó, állati tengődés. Nem fogja érezni keserűségét annak, ami egyébként is bekövetkezett volna, hogy nem ővele töltik be a főrendiház elnöki székét. Intézkedésre vár majd az egyházkerület főgondnoki hivatala is, ami nem csekély gondot fog adni az egyházkerületnek is. Hol találunk olyat, aki ezekben a zűrzavaros, villongós időkben minden tekintetben arra való legyen? O sem volt éppen olyan, de sok oly tulajdonnal bírt, melyek őt ama díszes helyre minősítették. Szívemből sajnálom kidőltét. Mert állapota miatt már így kell neveznem. Evek hosszú során át álltam vele együtt a vármegye szolgálatában. Megnyerte az embereket emberszeretetével, nagyúri gőgtől ment, nyájas modorával, mely nem színből, hanem igazán szívből származott őnála. Megszerettük egymást, barátokká lettünk, s a barátság és rokonszenv a hivatalos működés megszűntével sem szakadt meg köztünk. Szeretném is meglátogatni. De egy agylágyult ember látogatása teljesen érdektelen, sőt tán észre sem vett látogatás a betegre nézve, a látogatóra nézve pedig fölötte fájdalmas. Emlékezem szegény Bajzára, akit hajdan, mindjárt szabadságharcunk után ilyen siralmas állapotban láttam a parádi fürdőben, és egypár évtizeddel ezelőtt Szűcs János megyei főügyész barátomra, aki hatvannyolc éves korában mint özvegyember vett nőül egy már nem fiatal leányt, s elkésett kedvtelését szintén agylágyulással fizette meg. Ma pártfogást kérni volt nálam egy helybeli izr. okieves tanítónő. Nagyon képzett, művelt, derék leány. És az istenadta nem bír álláshoz jutni! Szeretnék segítni rajta. 1900. augusztus 5. Egy idő óta mindinkább szaporodnak nálam azok a többé-kevésbé fájdalmas emlékeztető jelek, melyek az én oly sokáig erőteljes, egészséges gépezetem bomlására figyelmeztetnek. Sem váratlanul, sem mogorva elégedetlenséggel nem fogadom azokat, de lehetetlen észre nem vennem. Csaknem egy hónapja, hogy kínos arcszaggatás gyötör, melynek kiindulópontja egy különben épnek látszó fogam. A javulás reményében bizony már csak pár napig tűröm még, aztán megszabadulok a fogtól, s talán a gyötrő fájdalomtól is, mely oly sok éjem nyugalmát elrabolta. Örömmel hallom szemtanúktól, hogy Vay Béla a teljes javulás útján van. Arcán, beszédjén, viseletén alig vehetni észre valami nyomát félelmes betegségének. Adja Isten, teljesedjék sokunk óhajtása. Nyerje vissza mielőbb testi-lelki ép egészségét, s ha talán már nem lehetne is többé jelentékeny segítségére a közjónak, legalább önmaga megelégedésben vagy legalább tűrhetőleg tölthesse hátralevő éveit. E nyár folyamában a szélzetekbe csapongó időjárás mellett gyakoriak a légtünetek, a meteorok is. Hírlapokban olvastuk hogy több vidéken hullottak ilyenek a magasból. Egy helyen, talán Orosháza határában meg is találta egy pásztorember a szeme láttára leesett meteorkövet, mintegy öt kiló súlyú darabot. Húgaim