Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Ne félj! fölébred még az egyszer, Gyötrelmétől meg nem menekszel; Sötétben botorkálsz Napfényes út helyett, Nyugalmat nem talál Se szíved, se fejed. Szabad voltál: bilincsbe vertek, Hívő voltál: bűnbe kevertek.. Bármerre vándorolsz Kisér csak szenvedés, Utad végén pedig Vár a kétségbesés. 1900. július 16. Kétségkívül nem kis baj származott abból, hogy a törvényhozás, a teljes szabadelvűség kedvéért, úgy alkotta meg az új egyházi törvényeket, amint megalkotta. A házasuló felek egyezkedésére bízta a születendő gyermekek vallását. Kimondotta a felekezet-nélküliséget. Amazzal tág tért nyitott a papok előtt a lélekhalászatra; emezzel meggyöngítette a hitfelekezetek erejét és szilárdságát, kivált a szegény protenstánsokét, melynek nélkülözhetlen automiens terhei alól szívesen menekülnek a nyomorult hívek a felekezet-nélküliség korlátlan mezejére. Ez a nagy szabadság itt is inkább az erősnek használt, mint a gyöngének. A katolizálást különböző úton-módon már nemcsak a plébánosok, de itt-ott az anyakönywezetők is űzik. A katolikusok erősen sürgetik a törvények revízióját főleg a polgári házasság miatt, s felhasználják az alkalmat tömör néppárttá alakulva általában a katolikus érdekek túlsúlyra emelésére, melyeket jezsuita szemforgatással jogtalanul háttérbe szorítottaknak hirdetnek. A protestánsok magok nem idegenek bizonyos részleges revíziótól, de hallgatnak vele, csak a visszaélések miatt jajonganak, mert hiszen, mint a szabadelvűségnek született apostolai, magok segítették életre ama törvényeket. Kálmán Farkas a múlt napokban egy maga által készített egyházi ének hangjegyeit küldött hozzám azzal a kéréssel, hogy készítsek egy istenes rövid énekszöveget annak dallamára. Valóban csiklandoz a vágy az ő kérésének megfelelni. De nem bírom magamat illőképpen istenes hangulatba ringatni. Mihelyt babrálni akarok vele, mindjárt érzem a lelketlenséget. Lesz-e belőle valami? Nem tudom. Pedig nem utolsó költői becsvágy azt tudni, hogy ihletett költeményeinket hosszú időkön át fogja zengedezni a buzgó hívek ájtatos gyülekezete. Megtekinteni jöttem, mily nyomokat hagyott itt a múlt hetekben ismétlődött romboló vihar, mely az ország számos vidéken iszonyú kárral zúgott által. Fákat, háztetőket ledöntő ciklon, jégesők, árvizek, villámütések mindenfelé. Hála az égnek! - itt én körültem nincs különös jele a természet felbőszült haragjának. Gyümölcsben, legalább nálam, különben sem volt sok pusztítni való. Egyebekben pedig kíméletet látok, sőt a növények a dús esőzés után erőteljes zölden díszlenek.