Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Néhány nap óta szinte félelmes meleg idő jár. A hó gyors olvadásnak indult, sőt tegnapelőtt tartós, sűrű eső esett. A folyóvizek áradozni kezdenek, s ország­szerte veszéllyel fenyegetnek. Az új század első éve meglehetős rendetlenséggel mutatja be magát. Vajha ne folytatná ezt hazai közviszonyaink anyagi boldogulá­sának és közegészségünk tekintetében! Szüleimnek általam még 1869-ben készíttetett s ágyam felett függő arcképét nézegetve az aláiratból látom, hogy édesapám e folyó február hó 9-én lett volna most kilencvenhét éves, édesanyám pedig f. é. március 22-én lett volna kilencven­hat éves. Pedig bár miért ne élhetnének még most is, mikor oly igen méltók vol­tak rá, s mikor az emberi élet ily hosszúra terjedése nem is példa nélküli! De hát mit is mondok! Hiszen ők most is élnek az én lelkem előtt oly élénken, oly szere­tet-teljesen, mintha itt volnának körülem éjjel-nappal ennek a kegyelmes kis haj­léknak, az ő tulajdon fészköknek zavartalan csendességében! 1900. február 28. Ebben a hónapban másodszor látogattam ide. Folyvást kellemetlen, esős, sá­ros volt az időjárás, nemigen alkalmas arra, hogy miskolci fészkemből kirepüljek. Pár nap óta végre a legszebb tavaszi, meleg verőfény csalogat bennünket, s tegnap engem is idecsalt. Igazán szinte gyanúsnak tetszhetik előttünk a tavasz eme korai mosolygása. A fák rügyei duzzadni kezdenek. A vándormadarak közül, mint hal­lom, a bíbic már megérkezett; ezt kell követnie a vadgalambnak, a barázdabillege­tőnek, aztán a szalonkának, melynek jövetelét a vadászok annyira izgatottan vár­ják. Nem példátlan, de nem is normális időjárás. Emlékszem, sok évvel ezelőtt már­cius 8-án már csakugyan lőttem szalonkát a jenkei erdőben. Az ily korai tavaszodást igen sokszor meg szokta zavarni hol néhány napi, hol huzamosabb zord idő. Sokszor gondolok életem kevéssé változatos, egyszerű és vihar nélküli folyásá­ra. Ilyenkor már, így az élet alkonyán, inkább a régi időkön mereng a lélek, mint a legközelebb múlt vagy a jelen élményein. Sőt, különös, amannak képei élénkebben rajzolódnak elénk, mint emezéi! Mintha az emlékezet csudálatosképpen nagyobb erővel szorítná magához a tőle távolabb eső tárgyakat, mint a közelebbieket. Nyitott szemmel is lehet aludni, sőt álmodni is. A szív vagy mondjuk a vér játékát megbűvöli a képzelet, s gyakran követjük annak útját az ész világos tilta­kozása ellenére. Valóban csak álomkép, azaz élvezet és gyönyör, melyet valónak képzelünk, s magunkra hazudjuk egy ferde és tarthatatlan helyzet játszi örömeit. S mindezt öntudatosan, mint aki a pezsgő bornak csak tartalmatlan habját szürcsöli, vagy mint aki mohón nyeldesi késő este az ízes falatokat, holott jól tudja, hogy azzal éjjeli nyugalmát tönkreteszi. Még mindig nagy igazság a római költő verse: video meliora proboque, détériora sequor. Az a szerencsés, aki ilyen elhatározását és ábrándját, midőn fölébred, meg nem bánja, s tévedéseire tekintve nyugodtan, erős lélekkel gondolja magában: magad akarnád így, George Dandin! Március 6-án lesz Budapesten az „egyetemes énekügyi bizottság" ülése, mely­re, mint bizottsági tag, én is meghívattam. A református énekeskönyv megújítása körül foly az előmunkálat tíz-tizenkét év óta. A Szenczi Molnár zsoltárainak él­vezhetőbbé tétele, a dicséretek szórványos javítgatása és újakkal pótlása a cél. Az

Next

/
Thumbnails
Contents