Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

A mai napon is kitartott az idő teljesen derült, nyári szépségében. Vasárnap lévén a déli térzene alatt fél tizenegy órától tizenkettőig nagy közönség hullámzott a sétányon. A hölgyek ugyancsak pompáztak és tarkállottak ünnepi öltözékeikben. Este tűzijátékkal egybekötött jutalomhangversenye volt a zenekar mesterének, Bezdák Lászlónak 1 Ft, illetve 80 Kr belépti díj mellett. Roppant számú közönség gyűlt össze a szabadban terített asztalok mellett és körül. Boldog volt, aki helyet kaphatott. Én annyit nyertem általa, hogy a vacsora és az esti hűs levegő miatt egy fölötte rossz éjszakát szereztem magamnak. Ősinek mondható lépfájdalmam kínzólag háborgatott. Költeményben búcsúzom a teplici fürdőtől. Leírtam azt, és átadtam emlékül Katona Zsigmondnénak. Az ő szíves, barátságos körükben töltöttem itt leginkább napjaimat. Mindig köszönetre méltó figyelemmel voltak irántam. Ma igen kedves egypár levelet kaptam, mintegy útitársakul holnaputáni elutazásomhoz. Trencsén-Teplic 1898. július 25. Ez az utolsó nap. Nehezen múlt itt ez az egy hónap. Sokszor vágyakoztam, sokszor várakoztam, s nem mondhatom, hogy nyugodt kedéllyel tűrtem a száműzetésnek nevezhető fürdőzést. A mai nap már az útra készülés teendőivel fog eltelni, ami nekem nem kis bajt okoz. Holnap reggel aztán hazafelé sietek innen, s hátam mögött maradnak Teplic gyönyörű hegyei, szép épületei és zsibongó, tarka közönsége. Kedves emlékeket nem viszek szívemben. Szívemmel sosem is voltam egészen itt. Egy hét múlva az otthoni magános kis „fészek" csendjét fogom élvezni, s megkezdem folytatását azon egyszerű életnek, melyből egy hónap óta kizökkentem, s melynek különben egyhangú mezején számomra még virágok is nyílnak. Toldalék Meg kell toldanom a fentebbi jegyzeteket már itthon, a következő visszaemlékezéssel. Július 26-án reggel indultam Teplicből. Tíz órakor érkeztem Pöstyénbe, melyet délutáni öt óráig lehetőleg részletesen megszemléltem. Amit láttam, elidegenítő volt. Csupán betegeknek való hely, de azoknak, mint mondják, csudahatású. Mankón járókkal, sántákkal s tolókocsikkal zsibong a park. Útjai mindenfelé bokáig érő porosak, a levegő fülledt s a nap hevében égető. Az egész telep sík területen fekszik a Vág folyó jobb partján. Nincsenek nagy élő fái, nem találhatni árnyas helyeket. Valami sivár az egész. A fürdőhelyiségek a Vág túlsó partján, a balparton vannak. Új vívmánya a Ferenc József nevéről nevezett s nagy fénnyel épített új fürdőpalota, mely pár héttel ezelőtt nyílt meg. Egy pihenőpadon csinos, fiatal zsidó nő ült mellettem. Azzal dicsekedett a szomszédjának, hogy ő már ma letette az egyik mankóját, s egy mankóval is tud járni. Minő öröm! Ebbe a fürdőbe nem kívánkozom.