Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Másodszor, levelet kaptam, mely a mai derült naphoz hasonlóvá tette az én belső világomat. Harmadszor Katona Zsigmond vendége voltam azon ünnepélyes kis ebéden, mellyel ő ma felesége névnapját, Mária-napot ünnepelte, amint negyvenhárom év óta minden évben cselekedte. Rajtam kívül csak a fiatal Bottlik vett részt. Közelebbről ismerve őket és körülményeiket, igazán tiszteletre méltó család. Negyedszer délután kikocsiztam Trencsénbe, s ott legelőször is a megyeházhoz hajtattam. Ott a kapuban egy fiatal tisztviselőt, Rizsányi nevű pénztári tisztet találtam. Az ő vezetése alatt minden néznivalót megnéztem, különösen a várat, melynek minden tekintetben nagyszerű volta és nagy arányai valóban megleptek. A város maga inkább sajnálatomat, mint tetszésemet ébresztette föl. Szűk utcái, rendetlenül egymásra zsúfolt házai, egyes szűk zagitokban vagy közökben a dögleletes bűzű rondaság bizony senkinek sem tetszhetnek. Örömmel láttam, hogy az áruhelyek, boltok csaknem kivétel nélkül magyar céggel bírnak, magyar névvel az utcák is. De a lakosság, mint érzékeltem, általában tót, nem minden érintése nélkül a pánszlávizmusnak. Megnéztem a megyeházat s a hivatalhelyiségeket. Úgy láttam, rend van, de a hivatalhelyiségek nyomorultak, s az egész ház igen-igen gyarló épület. A kaszárnyák itt is bőven virágzanak, de van igen becsülni való községi iskola, piarista gimnázium, szép megyei közkórház, törvényszéki és pénzügyigazgatósági épület vagy bérhelyiség. Az út Teplictől Trencsénig pompás. Az út két oldalán a földek lábánál szilvafák díszlenek, s rakva vannak terméssel. Maga a Vág völgye, amennyit eddig láthattam belőle, gyönyörű, tágas és termékeny völgy. Olyan gabonája és tiszta búzája van, akármint Borsodnak. Most aratják, s itt-ott aratják vele a zabot is. Mily más szemmel néznénk ezt a szép völgyet abban a tudatban, hogy beszédben, szívben és lélekben magyar lakosság bírja és míveli! Trencsén-Teplic 1898. július 23. Utolsó előtti fürdésem volt a tizenhetedik. Holnap - hála Istennek! - be fogom végezni. Ma teljesen üres napom volt. Az idő bár derült és napfényes, de csúnya szeles. Sürgönyt Erzsitől, levelet Lillitől. Elutazásom részleteiről beszéltünk. Az utóbbinak rögtön válaszoltam, hogy szerdán délután négy óra 32 perckor leszek Magyarbélen. Úgy gondolom, csakugyan vasárnap fogok hazakerülni. Az alispánnál látogatást tettünk Katonáékkal. Ök első, üdvözlő, én pedig utolsó, búcsúlátogatást. Trencsén-Teplic 1898. július 24. Bevégeztem a fürdést a tizennyolcadikkal. Most már várnom kell utána a teljes megjavulást, ami, úgy hiszem, otthon sem fog óhajtásom szerint megvalósulni. Azonban nem akarok hálátlan lenni Teplic iránt. El kell ismernem, hogy lábaim hasonlíthatlanul jobb állapotban vannak, mint otthon voltak. Nagy és fárasztó sétákat is tettem minden különösebb fájdalom nélkül.