Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

gyok-e ideges? Mert az ilyen lelkiállapotnak a lábidegekre is hatása van. No' akkor az én lábam Teplic melegvizében is nehezen fog megjavulni. Az esőt csakugyan ma sem kerülhettük el. Estefelé ugyancsak megöntözte a sétányokat, melyek azonban, a talaj kemény homokos voltánál fogva az esés után a legrövidebb idő múlva ismét járhatók. Trencsén-Teplic 1898. július 10. Kegyetlen rossz éjszakám volt. Nyugtalanság, lépháborgás, lábfájdalom. Nem segített a bűbájos hálóing, melyet most is vasárnapra virradóra használtam. Képzelődésemet izgatta, míg ébren voltam, de mihelyt elszenderedtem, száz meg száz különböző kép rajzott előttem. S azok közt egy sem az, amelyet vártam. Éppen ma két hete érkeztem ide. Ha lábbajom javulásának veszem azt, hogy néhány nap óta, talán a fürdő hatása miatt, különösen fáj, akkor a javulás csak most kezdődik. Az orvos ma azt mondotta, ha a fürdő használ és jól érzem itt magamat, maradjak itt még két hétig. Szó sincs arról, hogy jól érezném magamat, de ha egészségem szükségli, kénytelen-kelletlen is csak maradni fogok. Hiszen ez az időjárás kiveszi az embert a türelemből. Ma is folytonosan esik és komor hideg van. A vékony nyári nadrágot két lábravalóval pótolom. Délelőtt német lutheránus prédikációt hallgattam az itteni evang. kis imaházban, mely belül nagyon csinos, egyszerű. Egy fiatal lelkész tartott beszédet arról, hogy dolgoznunk kell, s minden munkánkat Istennel kell kezdeni s Istennel végezni. Előadása nagyon szentimentális volt. A hallgatóság megtölté a kis templomot. Jól kiénekeltem magamat egy előttem lévő német énekeskönyvből... A tegnap esti hangversenynek, úgy hallom, semmi jövedelme sem volt. A bevételt fölemésztette a kiadás. Az idő sem kedvezett. A belépti díj is magas volt: az első hely 3 Ft. Ez fürdőhelyen egy kicsit sok. Ma reggel még az ágyban voltam, midőn a postás csakugyan kezembe adta a várva várt levelet. Nagy kő esett le ezzel a szívemről. Legalább az önteremtett rémképek nagy részben eltűntek előlem. „Aranyos a széle, / Finom a hajtása.. Oh, áldott, oh, áldott / A keze írása!" Nyolcadik fürdőt s hetedik dörzsölést ma vettem. Estefelé megszólított egy előttem ismeretlennek látszó úr. Kérdezte: én vagyok-e én? Aztán megnevezte magát, hogy ő Katona Zsigmond Kecskemétről. Akkor emlékeztem, hogy ezelőtt pár évvel találkoztunk Kecskeméten a Miklóstelepen, hol mint alispán a néhai Miklós Gyula emlékünnepélyén részt vettem. Gyógyszerész ott, tekintélyes polgár s hírneves pomológ. Csak most érkezett ide nejével. A szomszédomban van szállva. Néhány felséges, rendkívül szép kajszin barackot adott mindjárt, minőt még nem ettem. Ezután nem mondom, amit eddig mondtam, hogy nem szeretem a kajszin barackot. Trencsén-Teplic 1898. július 11. Katona Zsigmonddal és nejével már ma közelebbről is megismerkedtem. Tiszteletre méltó család, amint körülményeiket részletesen elbeszélték. Ha tegnap