Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Lévay József naplójáról (Porkoláb Tibor)

jelentőséggel bírnak. Egy „hosszúra nyúlt" XIX. század konstruálódik meg e feljegyzésekben - mégpedig egy (el)ismert költőként és köztiszteletben álló megyei tisztviselőként megfutott életpálya öregkori (tehát alapvetően retrospektív) nézőpontjából. Lévay többször hangsúlyozza feljegyzéseinek intim, sőt terápiás funkcióját. 1908. január 15-én például így értékeli naplóírói tevékenységét: ,,Komor, zúzos, hideg téli nap van. Kilépni sem kívánkozom a jó meleg szobából, inkább e lapra jegyezgetem jeleit annak, hogy itt voltam az 'üres fészekben'. Pedig ennek a pepecselésnek igazán semmi értéke sincs. Gyarló időtöltés vagy megszokás, melyet szüleim halála óta (1892) folytatok. Tizenöt év alatt az apró feljegyzések szinte négyszáz lapra terjedő tömeggé szaporodtak, melyeket e napokban Miskolcon keménykötésbe foglaltattam. Elő-elő veszem néha, s nézegetem a hosszú idő apró tükördarabjait, melyek életemnek, kedélyemnek töredékes visszasugárzásai." Hasonlóan fogalmaz - az immár lezárt naplóra visszatekintve - 1917. márc. 4-én: „Szüleim 1892. év januárjában haltak el. A veszteség fájó érzete ösztönzött papírra vetni és feljegyezgetni búsongásaimat. Kezdettem azt mindjárt azon évben okt. 24-én. Azóta állandó, gyakori foglalkozásom lett ez a feljegyezgetés. Sok minden apróság, ami körültem vagy velem történt. Sohasem valami fontos, gyakran éppen semmiség. Inkább csak szórakozás, babrálgatás. Semmi különös célom nem volt vele, legkevésbé, hogy azokat valaha valaki majd olvasni fogja. Azt gondoltam, jól fog esni magamnak, ha idővel előveszem e lapokat, s felújulnak előttem a régi emlékeim." Lévay tehát csak 1892-ben (hatvanhét éves korában), a szüleitől örökölt kis sajószentpéteri házban („az üres fészekben") kezdte el írni feljegyzéseinek sorozatát. Tóth Kálmán így mutatja be a szülőház helyén álló, a naplók tanúsága szerint 1840 körül emelt

34 „Lévay-kúriát": „Udvara szűk és magasan emelkedik. Hátul elhagyott régi kert, egy lombkoronás öreg diófával; alatta Lévay legkedvesebb pihenője egy fapaddal [... ] Az utcára balra volt Lévay padlós festett szobája - kevés bútorzattal. Két egyszerű szőnyeg, az utcai két ablak között pedig egy régi típusú kis íróasztal állt [...] Jobbra egy politúrozott ágy [...] Az ágy felett nagyobb kettős kép volt: édesapja és édesanyja, fölöttük pedig az ő arcképe. Mellette a Lévay-család ősi nemesi címere. [...] Az ágy mellett egy kis befalazott, üveges almáriumféle állott 6-8 darab klasszikus könyvvel. - Balra alacsony pamlag és egy régi, világos színű, kicsi hintaszék. Egyéb semmi".

35 Hosszú és harmonikus öregkorának éveiben a Miskolcon élő költő gyakran kereste fel a pihenő- és alkotóhelyként berendezett egykori családi lakot. A később három kötetre szaporodó feljegyzések nyilván azért kapják a Szentpéteri üres fészek címet, mert Lévay többnyire itt veti papírra öregkori reflexióit ,4 Lásd az 1893. nov. 16-i és az 1905. nov. 18-i naplófeljegyzéseket. 3D TÓTH 1925, 6. A sajószentpéteri Lévay-házat - éppen Tóth Kálmán indítványára 1927. szeptember 12-én emléktáblával jelölték meg. A márványlap (pontatlan) felirata: EBBEN A HÁZBAN SZÜLETETT / 1825 NOVEMBER 18-ÁN / LÉVAY JÓZSEF / HALHATATLAN EMLÉKEZETŰ NAGY / KÖLTŐNK, A M. TUD. AKADÉMIA TAGJA, / BORSOD VÁRMEGYE ARANYTOLLÚ / FŐJEGYZŐJE ÉS ALISPÁNJA. / EMLÉKÉNEK HÁLÁS KEGYELETTEL / SAJÓSZENTPÉTER KÖZÖNSÉGE. A szentpéteri „üres fészek" ma Lévay-emlékház.