Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Az utóbbi időkben semmi sem tett oly nagy hódítást nők és férfiak közt egyiránt, mint a bicikli és a sárga cipő. Akármerre fordulunk, mindenütt találkoznunk kell ezzel a két „vívmánnyal". Már nem is divat, hanem betegség. Mind a kettőre azt mondják, hogy célszerű; az elsőre pláne azt is, hogy gyönyörködtető. A nők is széltében futkároznak a kettős kerekjökön még itt is, a sárga és igen sárga vagy éppen pirosas színű cipőtől pedig hemzseg a sétány. Régebben azt mondottam, hogy nem szolid embernek, hanem „gigerlinek" tartom azt, aki sárga cipőben jár. De úgy látom most, hogy elsiettem az ítéletet: idő tova csak a magam lábán marad meg a fekete topán. Este találkoztam végre az alispánnal és családjával a sétányon. Az alispán nyugodt, megfontolt ember benyomását tette rám. Arca hasonlít a bátyjáéhoz, Gáboréhoz. Fölemlítette, hogy a fürdőhelyen az uraság éppen semmit sem tesz a magyar nemzeti szellem terjesztése végett. Sőt, ellenkezőleg. Pótlólag idejegyzem, hogy tegnap megtekintettem délután az „Attila" című magán bérhelyiséget is. A tulajdonosnővel találkoztam ott, aki legnagyobb szívességgel mutogatta az emeletes, pompás új épület szobáit, s utasította a házmestert, hogy a ház környékén is mindent mutasson be nekem. Gyönyörű kertecskéje van a hegyoldalban. Valóságos kis park. A legnagyobb csín, rend és nyugalom mindenfelé. Még a rendezés előtti időkből gyümölcsfákkal is bír. Egypár oly nagy és magas meggyfájok van, minőt sose láttam. A legszebb kifejtett gyümölcs piroslik rajtok, de a magasság miatt soha le nem szedik, a madaraknak hagyják. Hiszen, úgy mond, egypár krajcárért a legszebb meggyet és cseresznyét vehetjük itt. Az új pompás épület négy évvel ezelőtt épült, s 56 ezer Ft-ba került. A melléképületekkel együtt mintegy 12 ezer Ft-ot jövedelmez évenkint. A tulajdonos egy élemedett, igen derék, nyájas és érzelmes nő, özvegye Ursitsch nevű cs. k. őrnagynak, aki ezelőtt 30 évvel halt meg. Gyermeke nincs. Egy közel rokonát, egy kisaszszonyt tartja maga mellett, s úgy él itt állandóan. Minden ügyét egy igen értelmes házmester vezeti. Ritka eredményes, szép gazdaság ez egy özvegyasszony kezében. Özvegyek kezében a vagyon ritkán szokott gyarapodni, rendesen fogyni szokott. Trencsén-Teplic 1898. július 4. Tegnap ostoba módon megerőltettem és kimerítettem magamat egy délutáni hosszú sétában. Elindultam egyedül (hisz mindig mindenütt egyedül vagyok gondolataimmal) a hegy baloldalán egy csinált gyalogösvényen felfelé, mely, úgy hallottam, a Heinrich-forráshoz vezet, honnan nyeri ivóvizét az egész fürdőtelep. Oly sokáig mentem följebb, mindig följebb, hogy már szinte kiálltam, de nekimakacsodtam, hogy addig megyek, míg az ösvénynek végire érek. Sehol semmi jelzés nem mutatkozott. Nem tudtam voltaképpen, hová megyek. Végre egy roppant magas, kiálló szikla lapályos tetejére jutottam, honnan tágas kilátás nyílik a fürdőtelepre és a völgyvidékre. Ez volt a csinált ösvény utolsó határa. Ezért nem volt méltó idefáradni. A Heinrich-forrás, mint azután mondották, alantabb és közelebb van.