Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Még éjjeli nyugalmamra is áthatott a kimerültség. Baloldalam fájdalma a rendesnél izgatottabb lett, s folyvást háborgatott. Sőt még most nappal is érzem, hogy tegnap esztelenül cselekedtem. Ma vettem az ötödik fürdőt s utána a negyedik dörzsölést. A fürdő 1 Ft 70 Kr, a dörzsölés 1 Ft. Magas ár, de kitűnő hasznát érzem. Azt hiszem, holnaphoz két hétre teljesen jó állapotban búcsúzhatom innen. Este van. Ez a nap is elmúlt minden különösebb változás nélkül. Séta közben Heine Buch der Lieder'jét olvasgattam. E pillanatban vettem M. levelét. Agyban fekvő beteg. Megfázott. Pedig ettől kellett volna legjobban óvakodnia. Mennyi baj! Mily nyugtalanság! Megzavarja az én kedélyemet is. Adja a Jóisten, hogy minél előbb vigasztaló hírt nyerjek róla! Trencsén-Teplic 1898. július 5. Komor, esős napra virradtunk. A levegő is hűvös. Ilyenkor csendesek az utcák s néptelenek. A rendesnél tovább alszik s azután is szobájában marad a fürdőközönség. Nem úgy, mint ahol gyógyvízivásból áll a kúra. Ott jó időben, rossz időben pontosan meg kell tartani az ivás és a séta óráit. A tegnap este kapott elbúsító levél következtében éjjeli álmaim is olyan zavarosak és szomorúak voltak. Száz meg száz ismerős alak forgott körültem, csak őt nem láttam köztök. Azután teljes biztossággal erősítették előttem, hogy főispánunk hirtelen meghalt abban az osztrákföldi fürdőben, ahová nemrég javulás és erősbödés végett utazott. Szinte jólesett fölébredésemmel ezektől a nyomasztó álmoktól szabadulni. Az esős idő unalma délelőtt kikergetett a szobámból. A födött sétatérre mentem, mely a gyógyterem előtt húzódik el. Talaja oly poros, mint akármely országúté, úgyhogy azon járni szinte visszataszító. Hát még az a közönség, mely ott fel s alá mozog! Már maga az nagy hiba volt, hogy a gyógyterem épületét oly messzire kivitték a fürdőktől. Egy betegnek oda kigyalogolni valóságos zaklatás. Az épületet a sétatér innenső szelére kellett volna hozni, a fedett sétány földjét pedig ki kellene betonozni. Ebédről hazajövet ajtóm közé szúrva várt itt a R. tegnap kelt levele. Igazán furcsa, hogy figyelme, vagy nem is tudom, minek nevezzem, még ide a fürdőbe is elkísér. Pedig jobb lenne, ha elmaradna. Oly mértékben viszonozni ezt a rokonszenvet, mint ő kívánná, képtelen vagyok. Ma egész nap rosszul érzettem magamat. Talán még a tegnapi ostoba nagy séta következése? Vagy a szomorú, csaknem zordon esős idő? Vagy ami valószínűbb, annak a tegnapi elszomorító levélnek a hatása? Egész délután épphogy le nem rogytam az álmosság miatt, de ellent állottam. Talán kárpótol az éjjel! Talán tőle is vigasztaló hírt kapok holnap! Trencsén-Teplic 1898. július 6. Az idő ma is a tegnapinak folytatása volt: csepergős, búsongó. Emiatt a sétányok is többnyire néptelenek, dr. Heinrich családjával és körével ebédeltem egy