Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

ga. Nem nagy épület, de ma, szombat lévén, csak úgy rajzik belé az „isten választott népe", mint a köpűbe a méhek, úgyhogy alkalmasint egymás hátán vannak már ott, pedig most is, mikor ezt írom, folyvást özönlenek. Elzavarták a fecskéket, melyek itt a szekérút felöntözött keréknyomaiból tegnap is, ma is nagy szorgalommal csipkedték a sarat fészkeik megépítéséhez. Azt hiszem, a mi vidékünkön, az alföldön már készen vannak házikóikkal ezek az „Isten kőmívesei". Ma vettem a negyedik fürdőt s a harmadik masszírozást. Határozottan érzi jó hatását a lábom már eddig is. Reményem van, hogy három hét alatt egészen megjavulok. Egyébiránt itt, ami a természetet és a fürdői kényelmet illeti, csupán üdülés végett időzni is gyönyörűség. A közönség minősége azonban sok kívánnivalót hagy. Valódi élvezet a kora reggeli órákban a néptelen sétányokon járni-kelni. Szinte üdébbnek, tisztábbnak érzem akkor a levegőt, melyet mindjárt megfertőzöttnek képzelek, mihelyt elkezdi körültem búcsújárását és zsibvásárszerű zsibongását ez a tarkabarka néptömeg. Szinte azt hiszem, hogy velem együtt a hegyek és erdők is unják őket. Ma délelőtt Trencsén megye alispánját látogattam meg, kinek itt a hegyoldal magas partján igen szép és nagy új villája van. Öt a székvárosba szólítá hivatala, csak neje, édesanyja és anyósa voltak otthon. Rendkívüli szívességgel fogadtak, kivált neje, egy élénk társalgású, eszes nő. Megmutatta a ház és környéke minden részletét. Igen magas és a fürdőtől távol eső hely, melyen sok teendője van még a civilizációnak. Baross Jusztin alispán a volt miniszter Baross Gábornak a testvéröccse... Délután mindjárt viszonozta a látogatásomat. Nem voltam itthon, csak névjegyét találtam asztalomon, midőn hazaérkeztem estefelé. Trencsén-Teplic 1898. július 3. Mára vasárnapra virradó éjre ismét azt a jelentős inget öltem magamra. Mintegy bűvös talizmánként hoztam magammal, hogy minden szombaton éjjel felöltve rajzoljon lelkem elé egy-egy gyönyörteljes álomképet, vagy talán tüntessen föl némi jeleket a velem történendő eseményekre nézve is. Most sem voltam szerencsésebb, mint első alkalommal. Almom a legzagyvább összevisszaság volt, s oly változatos és terjedelmes, hogy egy könyv telt volna belőle, ha úgy leírhattam volna mindent, amint történt. Az ő alakját is megmutatta az események zűrzavarában, de csak úgy futólag és jelentőség nélkül. Egyszóval az álmok rajzolása nem tőlünk, nem is a hálóingtől függ. Egyébiránt nyugtalan éjszakámnak most is magam voltam az oka. Nem bírtam ellenállni, délután elaludtam, s mivel ebédem gyönge és rossz volt, jól vacsoráltam is. Ez megzavarta éjemet, véremet, s hatását még most is érzem. Tehát világos, hogy mint a legnagyobb ellenséget kerülnöm kell nekem a nappali álmot és a késői, tartalmasabb vacsorát. A magyar vendégek mindinkább szaporodnak, de azért a nem magyarok sem igen fogynak.