Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Másnap kedden és harmadnap megnéztem egy és más nevezetességet a városban, s látogatásokat tettem. Három dolog hatott rám legélénkebben: 1. A székesegyházban, melyet a múlt télen már megszemléltem, a nagyszerű orgona játéka, melynek változatait a tehetséges művész „régens chori" remekül mutatott be, s az orgonának különösen az a változata, mely emberi énekhangot utánzó legfölségesebb harmóniában zengett előttünk egy mennyei szépségű éneket. Az valami magasztos, lélekemelő volt. 2. A felső polgári iskolában a Röntgen-sugarak; és 3. a drótnélküli táviratozás bemutatása, mellyel nekünk az intézet igazgató-tanára, az én névrokonom, Lévay István kedveskedett. Elhalmozott mindennemű figyelmével és szívességével a mi szeretetre méltó házigazdánk, Sipos A. Gyula kötszövet-gyáros, kinek vendégszerető családjánál mindnyájan szállva voltunk. Neki köszönhetem talán jórészben a kassai ünnepeltetést is. Soha életemben így, ilyen zajosan, ilyen sok oldalról ki nem tüntettek s meg nem becsültek. Nem az én természetemhez való volt ugyan, s szinte azt éreztem, hogy „lerí" az énrólam, de volt egy kis részecskéje, ami ha nem magamért is, de másért jólesett. Szerdán délután tértünk vissza elhagyott otthonunkba, s kedves emlékeinkkel visszaestünk volt, honnan kiindultunk: saját „fészkünk" egyhangúságába s megszokott légkörébe. Főleg azért jöttem most ide, hogy kertemet megtekintsem. Szép rendben találtam, de nem sok örömem telik benne. Lassan halad a fejlődés, de már eddig is látható, hogy igen-igen vékony termésben lesz részünk. Hegyes, meddő bimbókkal fakad a legtöbb fa, kivált az alma. Körtevirág egypár fácskán dúsan, de a legtöbben éppen semmi. Néhány fa el is száradt. Úgy látom, hogy ez a talaj csakugyan nem szívesen tűri a gyümölcsfákat. Évről évre csak reménnyel kell beérnünk, mely mindig meghiúsul. Az idő is esőre fordult, komor, csepergős. Még sírunkat sem látogathattam meg, talán délután fogom. E nyáron már ott is, valamint házamnál is sok lesz a javítási és csinosgatási teendő. Örömestebb végzem azt, mint akármit is. Idejegyzem a közelebb múlt napok emlékeiből azt a gyászt is, mely sokunk szívét érintette azáltal, hogy B. Gyuláné K. Anna, a miskolci nők egyik legműveltebbje, legkedvesebbje ápr. 8-án Budapesten elhunyt. Mindenkire váratlan volt a legjobb korában levő szép nő hirtelen halála. Testvéremet sem sajnálhattam volna jobban, oly közel éreztem őt szívemhez, velem mindig különösen éreztetett jósága, szívessége és rokonszenvéért. Április 11-én délután temették, mint hallom, ritkán látott roppant közönség részvéte mellett. Én, sajnálom, nem lehettem jelen a kassai út miatt. Néhány nappal ezelőtt meglátogattam sírboltját, s az azon nyugvó babérkoszorúból kiszakítottam emlékül egypár levélkét, B. Gyulának pedig Seneca általam fordított Vigasztalását adtam át fájdalmas részvétem jeléül. Ha sokáig élünk, sokat is veszítünk. 1898. május 17. Ugy jöttem ide, hogy holnap reggelig maradok, s ma reggel már vissza kell térnem. Május első napjaiban az akadémiai nagygyűlések alkalmával megígérte