Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Az új házasok

- Én nem tudom pontosan, de lehet, hogy igaz. Én inkább abban hiszek, hogy a gyerekek a szülök tulajdonságait öröklik jobbadon. Az apjára meg önmagára gondolt, majd így folytatta: - Már nem azt, ahogyan viselkednek, bár sokszor azt is, hiszen hány részeges apának lesz részeges a fia is, de fóleg a szervezetük, a testi felépítésük, külsejük húz nagyon a szülőkre. Nézd meg: — Egy kövér asszonynak kövér lesz a lánya is asszonykorára, akinek bütykös a lába, olyan lesz minden gyerekinek. A teletalpúnak teletalpú lesz az utódja. Szóval ilyesmi. Az anyajegy is öröklődik többnyire, de nem annyira, mint az előbbiek. Ilyen a szemölcs is. - Igaz, ezeket én is észre vettem, de azt mondd meg, ha terhesen rám esik valami, csakugyan örökli a baba? Gyuri is hallott már ilyesmiről azzal a megtoldással, hogy egy terhes asszony lábfej ire ráugrott egy béka, az asszony megijedt, nagyot sikított. A béka rajzolata ott volt a megszületett gyereken. Tehát ha az asszony nagyon megijedt valamitől, csak akkor lesz baj belőle. Ez némileg megnyugtatta Judit. - Én ám nem vagyok félős, nem ijedek meg sem a békától, sem a falevéltől, se a méhétől, még az egértől sem! - Nem, ha nem ér váratlanul! Ilyesmivel, és még cifrábbakkal szórakoztatták egymást. A summások szívesen jöttek össze tanyasiakkal, de igazi barátság ritkán szövődött még a fiatalok között is, hisz jóformán még begrések, sihederek, suhancok voltak, még lányokhoz sem jártak. Igaz, verekedés sem nagyon volt köztük, csak ritkán, de nem a lányok miatt, inkább egymás munkáját becsmérelték. A kövesdi fiúk kevesen is voltak, túl fiatalok is. Ha mégis akadt egy-két igazi legény, az csak kövesdi lánynak tette a szépe, tanyasinak sohasem, a maga fajtájához ragaszkodott. A bandában mindig akadt citeras, dudás, jóval később harmonikás is, aki szombaton este, vasárnap délután elmulattatta a népet. A politika? Az az öregek dolga lett volna, ha hallottak volna híreket a világból, de ritkán hallottak. Néha az intéző vagy a kasznár hozott ugyan újságot Ercsiből vagy Martonvásáráról, a nyáron egyszer-másszor a summásgazdához is eljutott. O aztán odaadta annak, aki értett a betűkhöz, vagyis kapizsgálta az olvasást. Ilyen nagyon kevés volt. Az asszonyok között talán még jobban akadt volna, de ők szóba sem jöhettek. Betűzte hát, aki tudta, s hallgatta, aki akarta. Vagy értették, vagy nem. Inkább csak az apróbb, rendkívüli hírek, szenzációk keltettek némi érdeklődést, s