Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Az új házasok

tusuk is szinte a nullával volt egyenlő értékű, otthonuk nekik is az istálló, de tűrőképességük kimeríthetetlen, elpusztíthatatlan, íratlan népi szokásaikat szigorúan betartották mindenkor. Ez utóbbi volt az a bizonyos kis létrafok. Szóval, boldogok voltak, nem hiányzott semmi. Az istálló friss mész illata a bent rekedt trágyaszaggal és saját izzadt kipárolgásukkal jól egybekeveredve fülledt csomóba gyömöszölte őket. Titokban, pisszenés nélkül szeretkeztek, a ponyva eltakarta őket a többiektől, ők pedig nyolcan, ki-ki a párjával, jól megvoltak egymással. Az asszonyok csak azt figyelték, melyikőjük hasa domborodik jobban, találgatták, ki mikorra várja a kisbabát. A kiindulópont a templomi rosszullét volt mindegyiknél. Persze májustól augusztus végéig még nem sok minden látszódott rajtuk, de a baba mozdulása után már a külvilág okosabbjai is észrevették a változást. A summásgazda csak ennyit mondott: arra ügyelj jányom, hogy meg ne emeld magad! Ez volt az egyetlen szakszerű tanács. Gyuri sem tudott semmi okosat mondani, hisz nem volt velük Guba Erzsa. Azt hallották róla, a summásnép beszélte, azért maradt otthon, mert elveszi valami megözvegyült öregedő jógazda. — Segítse az Isten! Judinak eleinte volt még néha egy kis hányingere, de nem volt kívánós. Csak egyszer ijedt meg, mert felbukott egy este. Valami farönk állta útját, nem vette észre, amikor a tanyába igyekeztek. Szerencsére nem ütötte meg magát, Gyurinak nem is mondta meg, csak jóval később. Ezen a nyáron keveset dolgoztak együtt, de nem volt baj, Judi megerősödött, most már ő segítette a gyengébb félkezeseket. Ráérős időben a fiatal menyecskék állandóan együtt trécseltek, pletykáltak: hol az uruk tulajdonságait dicsérték, hol elmarasztalták valami miatt, de nyíltan, őszintén, amit kigondoltak, akár szép volt, akár nem, kimondták. Igaz, amúgy sem volt titok előttük, hiszen össze voltak zárva éjjel-nappal. Legfontosabb témájuk természetesen az eljövendő gyerek volt. -Jaj, nagyon vigyázz, ne állj fa lá, mert ha egy falevél rádesik, vagy az eperfáról az eper, az anyajegyként éppúgy meglátszik a kisbabán is! — Hát ezt ki mondta? — Hallottam az öregektől. S jöttek a példák, ez is visel, az is visel anyajegyet, mert amikor az anyjuk terhes volt... - így rémisztették egymást. Judi Gyurit kérdezte.