Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Az új házasok

- Dehogy, csak azért kérdeztem tőled, mert te leginkább tudhatod a bábától, a komaasszonyodtól. - Tudom, persze hogy tudom, bár még nem próbáltam. Jaj, csak nekem is lenne ilyen jó uram, mint te vagy! Hát Gyuri innen tudta, hogy mi baja lehet Judinak. - Ne félj no, mindjárt elmúlik, mindjárt jobban leszel. Tudod mi a bajod? - Megettem estére azt a kis maradék hurkát, biztos attól. - Dehogy attól! Attól, hogy terhes vagy! Az asszonyka szeme kikerekedett: - Ez biztos? És már nem is kérdezte, honnan tudja Gyuri ezt is, mert megszokta, hogy az ura mindig mindent jobban tud, mint ő. - Gyurikám, édes jó uram, ez biztos? Jaj, de jó! — kapott erőre, és már mosolygott, arca felderült, szorongása nyomban elhagyta. - Ez csakugyan biztos? - kérdi harmadszor is, mert szeretné újra meg újra hallani a boldogító igent. - Biztos, biztos, legalább is így mondják az öregek, a tapasztaltak. Kérdezd meg a keresztanyádat is, hátha ő is ezt mondja! Lágyan ölelte magához az örömében kitörő asszonyt, mintha már a kilencedik hónapban lenne. - No, no, mások is vannak itt, csillapodj már! Visszamenjünk, vagy hazafelé? - Haza, haza, majd otthon imádkozok, hogy a jó Isten bocsásson meg az elmaradt miséért, meg igazán adjon nekem kisbabát. A keresztanyja és az ott zsémbelő, trécselő szomszédasszony is megerősítette Gyuri állítását, de meg is jegyezték: - Elég hamar! Judi ezzel se, azzal se nagyon törődött, hogy mi lesz a summásságon Ercsiben. Eldöcögött velük a jó öreg gőzös, a tehénistállót a puszta népe úgy ahogy rendbe tette számukra, s újdonságként, mivel volt a bandában négy fiatal házaspár is, egy irdatlan nagy ponyvával elrekesztettek az istálló végén olyan 4x6 méteres részt, hat méter széles volt az istálló, itt kaptak helyet ők is. - Elég jó lesz, legalább nem látnak bennünket, ha lefekszünk. - De itt fekszik a többi fiatal házas is! Ok is csak olyanok, mint mink, ők is csak azt csinálják, amit mink, majd csak megleszünk valahogy! A lényeg az, hogy ne civakodjunk! Szegénykék! Talán csak egy apró létrafokkal álltak feljebb az állatoknál: szalmán feküdtek, mint azok, közösen, mint azok, igényeik sem voltak magasabbak az állatok igényeinél, ízlésük, gusz-