Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Szerelmi oktatás

S ő evett, mert sejtette, hogy otthon a boszorkány mindent eltett, eldugott előle. Később beszélgettek erről-arról, Petáról, aki már nem is olyan gyerek, és elment Pestre valami gyárba dolgozni. Azt mondta, ő nem lesz földtúró paraszt, akármi, csak az nem. Gyuri nem szólt a bajáról. Kilenc óra körül elbúcsúzott, ment. - Gyere el, fijam, máskor is, szívesen látunk! - köszönt, de már fordult is el, rázta a köhögés. -Várlak, mindig várlak! - suttogta Judi, amíg jobbról, balról megcsókolták egymást. Szerelmi oktatás Leesett az első hó, elmúlt az advent, a karácsony, az újév is csendes békességben. Tavasszal, március vége felé kidobolták, hogy akik 1883-ban és 84-ben születtek, április ötödik napján kötelesek megjelenni sorozáson a községházán. - Jaj, biztos háború lesz! - siránkoztak az asszonyok, különösen a sor alá kerülők szülei. Kata néne örült, legalább megszabadul az öccsétől, hisz Gyuri is 84-beli volt. Judi is elsírta magát a hírre. - Jaj Istenem, mi lesz, ha Gyurit is elviszik katonának! A legény vigasztalta, de nem nagyon hitte maga sem, amit mondott: -Ne félj, most még csak soroznak, most még csak azt vizsgálják, jó leszek-e katonának. Dehogy visznek el! Nem lesz itt háború, Ferenc Jóska őfelsége nem engedi! - Hát az meg ki? - Ki, hát ki, a király! - Oszt hol lakik az a király? - Hajói tudom, Bécsben, Osztriában. - Mért nem Budán? Mátyás király ott lakott! - Mert közös az országunk, közös a királyunk. így volt ez már Kossuth idejében is! De ezzel elfogyott Gyuri minden történelmi tudománya, szerencsére a lány sem érdeklődött tovább. A sorozás megtörtént, csak két-három legyén nem vált be. A többiek csúcsos kalapjára hosszú nemzetiszín meg egyéb színes pántlikákat kötöttek a lányok. A szalagok szinte a legények tér-