Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Szerelmi oktatás

déig lógtak. Ittak, daloltak, duhajkodtak le-fel a Fó'utcán. De estére csend lett, mert jöttek a csendőrök, s hazapofozták az újdonsült „vitézeket". A tavasz is, a nyár is eltelt behívás nélkül. A két fiatal újra a Varga András bandájával ment a summásságra. Jó volt így, mert minden, mindenki ismeró's volt. A summásidő kitelt, a nép hazatakarodott minden baj nélkül. Gyuri újra vállalt répaásást, de mivel ez évben késett a tavasz, késett a vetés, a betakarítás is. Csak adventre, december elejére értek haza. Az első találkozáskor Judi kisírt szemmel fogadta. - Édesanyám nagyon beteg, amikor köhög vért köp, elfogyott az ereje is, már egy órát sem tud együltében varrni. - Nagyanyád, sziled miben halt meg? - Nem tudom, mert én kicsi voltam, de azt mondták az öregek, hogy a tüdeje vitte el. Gyuri hallotta Lokhe sógorától, hogy a tüdőbaj öröklődik. Nem kell hozzá más, csak egy jó megfázás. 0 már tudta, hogy Judi néne is ebben szenved, s ebből nincs gyógyulás se gazdagnak, se szegénynek. Meg a rák is ilyen, de hogy igazából mi az, azt nem tudta, csak gyanította, hogy az szörnyűségesen rossz, a vége felé már csak ordít a beteg a fájdalomtól. Amikor a cigányok átkozódnak, így mondják: a rákíz egye el a mellyedet, tüdődet, mikor mit etetnek a rákkal. Valami kis állat lehet az, ami csak benne nő az emberben, s egyszer csak rágni kezdi a belső részét, gyomrát, tüdejét, máját, vagy akármi mást-vélekedett magában, de nem szólt erről a lánynak semmit. Csak vigasztalta szép csendesen: - Ne félj, elmúlik ez a csúnya hideg ősz meg a tél, és a tavasz, a jó napos idő meggyógyítja édesanyádat, kiheveri ezt a csúnya köhögést. És Judi hitt neki, mert hinni akart, s mert kinek higgyen, ha Gyurinak se? Szemében a legény okos volt, okosabb, mint a többi, jobb is, sokkal jobb, mert ővele még sosem csinált úgy, mint ahogy leánypajtásai már többször elmondták udvarlóikról: „megcsipkedték erősen az arcukat, a mellüket, a farukat, fájt, és sokáig látszott a helye, de még olyan is volt, hogy a legény a lány lába közé kapott, s kitépett egy csomó szőrt a pisilőjéből. A fájdalomtól visított a lány, összekushadt, a legény meg csak jóízűen acsarított. Gyuri nem ilyen. Erős, de nem vadállat. Ezért is szerette olyan nagyon.