Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Otthon

szűkösen. A ruhára szükség volt, hiszen növekedett, szélesedett, erősödött. A telet Lokhe sógoréknál töltötte, amióta a csordát ott hagyta. Kata néne megállapodott vele: - nálunk ellakhatsz, ehetsz, de ideadod minden pénzed, és segítesz sógorodnak. - Jó! — egyezett bele, s nem is gondolt azzal, hogy ő sokkal többet keres egész évi munkájával, mint amennyit télen megeszik, s mint amennyibe az ellakhatás kerül. O csak boldog volt, hogy befogadták, hogy tető van a feje felett, hogy van hova hazamenni, enni adnak neki, de főleg hogy a sógora mellett dolgozhat, tőle tanulhat. O még csak eddig látott. De Judi nyári szava a keresetről a cukorrépa-bér kifizetésekor eszébe jutott, s azzal együtt az is, hogy mért ad ő oda minden fillért Kata nénjének, amikor az égbekiáltó patáliát csap, ha egy fél liter borra valót kér tőle, vagy a cuháré árát szeretné megkapni. Elhatározta, nem adja oda minden pénzét, legalább a felét eldugja magának, s nem ad belőle Judinak sem, mert biztos, ő sem adna vissza belőle, azt mondaná, kell a lagzira. így kezdett nyiladozni az esze, és a felnőtté válással így követelte a maga jussát az élettől. Az elhallgatással, pénzecskéje eldugdosásával. Hamarosan lett is belőle hadd el hadd! Az öregedő asszony rájött, hogy Gyuri nem adta oda minden pénzét. - Te gyalázatos, te szívtelen, hát ezért tartunk téged itt, mint a saját kölykünket, te átkozott, hogy így tönkre tégy bennünket? Menj kifelé a házból, ide be se merj lépni többet, te istentelen kurvapecér! - rikácsolta a hárpia. Gyuri csak hápogott, szólni nem tudott, de úgy összeszorult a szíve, hogy majd kicsordult a könnye. - Poggy be a pofát, te vén sutyoji, se sestasán! - ordított rá Lokhe sógor az asszonyra. Gyurit nem engedem bántani, ő jó gyerek, te vagy a gonosz, mert az utolsó fillért is elkívánod tőle, hogy még többet ihass! — hámozta ki Gyuri az alig érthető szavakat, s megdöbbent a hallottakon. - De még ilyet! Kata néne iszik, részegeskedik? Asszony létére! Azért ilyen veres hát az orra, meg az arca. De hát mikor? - Én iszok, nem is iszok, csak néha, ha fáj a gyomrom vagy a fogam, akkor egy keveset! - Iszol te minden este nem is keveset abból a büdös szilvóriumból. Arra megy el a Gyuri keresete, meg az enyém is! De ha még egyszer észreveszem, hogy a Loptejibe

53 mégy, bizony Isten a Lopd tele (cégnév) kocsma neve