Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Otthon

mondom, kettéhasítalak, ha felakasztanak is érte! - ordította haragjában. Mindketten tudták, Gyuri is, Kata néne is, hogy az öreg szavatartó, és ráadásul még meg is esküdött, pedig nem sokra tartotta a vallást. - No, lássa, hát ehhez tárcsa magát! - bátorodott fel Gyuri is, és kiment a sógora után a műhelybe. Egy fejőszéket, egy tyúklétrát meg egy galambdúcot csináltak éppen az ebéd előtt. Lokhe sógor ott ült egy széken, merőn bámult maga elé, nem mozdult keze a szerszám után. Gyuri nem mert kérdezni. Tudta, a lelki viharnak előbb le kell csillapodni, addig nem szabad szólni. Majd megnyílik a lélek magától is. Meggyújtották a lámpát, mire a sógora sóhajtott egy nagyot, s beszélni kezdett: - Tudod, mikor elvettem, szép lány volt, de dolgozni nem nagyon szeretett soha, talán engem sem. Nagyon hamar megkopaszodtam, csúfolt is érte eleget. Lehet, hogy ezért utált meg. Egyszer lett volna gyerekünk is, de a bábaasszonnyal elmismásolták még az elején. Akkor csúnyán megvertem. Aztán meg már nem lett több gyerek. Később elkezdett italozni. Szégyelltem, nem mondtam senkinek sem. Tűrtem, hallgattam. A magam baja volt, hisz én választottam. Ismerem az egyház tanítását is a házasságról, elválásról szó sem lehetett, főleg aztán nem, miután én így jártam. Szerencsére csak a lábam meg a beszédem rossz, az eszem, meg a kezem helyén van, hogy jó órában mondjam. Gyuri csak hallgatott. Erezte, most még nem szabad közbeszólni. Megdöbbenése, ellenszenve nagynénje iránt nőttön-nőtt, hiszen apját fedezte fel benne. De tisztelete, szeretete sógora iránt szintén nőtt, ha még nőhetett, s most már sajnálta is szerencsétlen sora miatt. - Téged meg fiam, ahogy megismertelek, egyre jobban megkedveltelek, s a fiam helyett fiamnak fogadtalak. Hát ezért ordítottam Kata nénédre. S ha tudnám, hogy te öregségemre gondomat viseled, rád hagynám ezt a kis házat meg a szerszámokat, hisz már értesz is majdnem mindegyikhez. Gyuri előtt felvillant a szép álom: kész ház, ha kicsi is, műhely, szerszámok, Judi, gyerek, s ez mind a kettőjüké! De ott állt előtte a fekete valóság is: Kata néne, akit még él nem lehet innen kiverni, ezt már tudja, mert volt egy ilyenfajta eset a szomszédban is, épp Kata néne beszélt róla, hogy meghalt az ember, a gyerek meg a meny el akarta az anyát űzni a háztól, de a törvény nem