Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Otthon

makkegészségesen világra jött gyerek is egy-két hónap múlva nyűgös, majd lázas, sokszor undorítóan kiütéses lesz, ótvaras. A szoba, de az egész lakás bűzlik, a pici ablakok bezárva örökké, nehogy kimenjen a meleg. A gyereket orvos sose látja, legfeljebb egykét kuruzsló vénasszony, s szép csendesen elhal nyafogása. A szomszéd vagy rokon menyecskék hozzák a kis, vállon hordható Szentmihály lovát, s kiviszik a temetőbe. Két-három év múlva a fakeresztje is elkorhad, a szegény anya is elfelejti, hogy hova is temették az új, nagy, Bogács-úti temetőben, hiszen a halottakat egy évben csak egyszer látogatták. De mi van a munkaszerető, szorgalmas emberek háza táján? A tisztaság itt sem alapkövetelmény ugyan, de legalább van újig ennivaló. Az előrelátó édesanya takarékos, beosztja ami van, hogy Jussék is, meg maradjék is", mert tudja, hogy „több nap, mint kolbász". A gyerekek sosem látnak pazarlást, mindennek örülnek, amit kapnak, és sosem éhesek. Az anya nem pletykál az utcán órákig, siet haza, rendet tesz nagyjából, s leül a varrója, guzsalya, eszvátája mellé, s dolgozik serényen. Ha eladó lány van a háznál, a főzést arra bízza. Mondja, mit kell tenni, s a lány teszi. Legalább így a télen megtanul sütni-főzni, alkalomadtán foltozni, szabni-varrni. Az urának is mindig van munkája. Ilyenkor esedékes szőlőtelepítéshez a liganérozás, köznyelven a rigolírozás. Vállalja. De kapva kap minden munkán, ami adódik, csak hogy a „sóra, bossra" valót megkeresse. Még egy pohár borra valója is marad. Ha meg konyít valamilyen mesterséghez, kész haszon: tetőfedés, fafaragás, lábbeli javítás, asztalos munka, mind-mind kereseti lehetőség még fuserban is. Munkás, örökké munkás élete követendő példa gyermekei számára is. Nem látnak mást, számukra csak így természetes az élet. És sosem fáradtak, sosem panaszkodók, mindig becsületesek, derűsek, igazak. Mivel kitartanak újig, nem kell szégyenkezve a gazdákhoz menni lisztért, babért, zsírzóért, azzal, hogy majd megadom az ősszel. Megadni, ha kaptak egyáltalán, úgysem kellett. — Majd eljössz az őszön, oszt ledolgozod! Úgy is volt. Egy szakajtó lisztért nyáron a feleség három napig kapált, vagy kapott még annyit, és a férje az ősszel az új istálló felépítésén végig dolgozott. A jógazda kifogyhatatlan volt az újabb és újabb munka elvégeztetésében. Gyuri tizenhat éves kora óta minden ősszel részt vett a cukorrépaszedésben, s eddigi keresetéből Kata nénje ruházta, ám igen