Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Otthon

azzal bocsátotta útjukra, hogy a fejed a küszöbre teszem, ha szégyent hozol rám meg a családra! Már a csókig eljutni is nagy merészség volt abban a szigorú erkölcsű világban. Gyuri a szalmakazlat igazgatta, rakta. Nyugodt, ügyes mozdulatokkal gyűrte a szarvakat a hosszú szalmából a kazal négy sarkára, s megveregette, ahogy az öregektói látta a jógazda házaknál. Arra is rájött, miért kell az egyengető' veregetés. így a sarkok ütögetésével mindig látta, hová kell az újabb és újabb szarvakat helyezni. Az elsó' kazal remekül sikerült. Mindenki dicsérte. - Gyuri! - kiáltott kétségbeesetten az elevátor alatt álló legény, aki a zsákolástól került oda -, nem bírok a szalmával, hová tegyem! Felakad az elevátor! - Tapodd a lábad alá, amivel nem bírsz, s kiálts a gépésznek, emeljen az elevátoron! A szalmát meg igyekezz tovább tolni Janinak! Szombat este találkoztak újra. A lányt hamarább elengedték, mert valami kirándulásra vagy mire mentek fel Pestre operálni vagy minek, szóval muzsikát hallgatni - magyarázta a lány. Gyuri nem nagyon értette, csak azt tudta, hogy Judi ott van, és ez a jó. Elmesélte, hogy milyen megtiszteltetés érte. - Jaj, de jó, legalább lesz egy kis spórpénzünk a lagzira! Ezzel el is döntötte a sorsát. - Nohát, még nem is menyasszony, máris ó' parancsol a pénzből! Azért nem haragudott Judira. Otthon A kalendárium már az új évszázad második évének végét mutatta, Gyuri be is töltötte tizennyolcadik életévét, mire hazaértek a summásságról. A marhavagon nyitott ajtajánál felcsendült a keserves-víg summásnóta: Indul a gőzös, sej-haj, csattog a kereke. Víg kövesdi kislány sej-haj, hajlik ki belőle. Szép delin kendőjét sej-haj, hátrafújja a szél, Látod-e rózsám, summást hiába szerettél. Ezzel a nótával búcsúztak az ottani tanyasi legényektói, igaz ezt dalolták induláskor is az itthoni legényektói búcsúzva. De búcsúztak ô*k az intézó'tól is: Ősszel fú az András szele, Kitelt a summás ideje,