Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Otthon

Örömmel mennek befelé Mennek az iroda felé. Intéző Úr fizessen ki, Mert már nékünk el kell menni, Minden be van takarítva, Csak a pénz nincs a markunkba. Kitelt az idő, a szokásos hat hónap. Ennyi időre szerződtek. Akinek ez nem volt elég, elszerződhetett még hat hétre répaásásra. Kemény, néha kegyetlen munka volt ez is! Hideg, szeles, sokszor fagyos idő, s a fagyos földből kellett kiásni a répát. Felszedni, egyenként lekoronázni, egy nagy otromba késsel levágni a levélzetét, csomóba hányni, aztán fel a kocsira. Ez sem volt gyerekjáték! Gyuri is leszerződött. Igaz, megkapta a kazlazásért járó pénzt, de úgy gondolta, hadd legyen még több a házasélet kezdetére. Ezt is odaadta a leánynak, őrizze ő. Szerencsére erről a pénzről Kata néne nem tudott. Aki nem szerződött újra, az élte az itthoni szokásos életet. A szorgalmasabbja tett-vett a ház körül. A nádtetőt javította, ki hogy értett hozzá, a kidűlt-bedűlt deszkakerítést szögelgette, ha volt egy kis kertecskéje, felásta a jövő tavaszra. A napok rövidültek erősen, besötétedett, de mécsest nem gyújtottak, csak a vacsora idejére. Petróleumlámpa sem volt minden háznál, ahol volt, ott még inkább spóroltak, mert a zsidó nem adta ingyen a petrót, s beszélgetni lehetett a sötétben is. Jobb is, hangulatosabb is volt. A kis, hatos vaskályha kivillanó fényében még kukoricát is lehetett morzsolni, ha volt az udvaron egy kis hízó. Látni nem nagyon kellett, csak érezni a kukoricacsövet. A legények kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap jártak a lányokhoz, hétfőn, szerdán és pénteken nem illett, szinte tilos volt. Aki mégis bekopogtatott a lányosház ablakán, az vöröshagymát kapott. A szokás, mely erősebb volt, mint bármely írott törvény, védte a lányosházak nyugalmát, no meg a vallásos hiedelmek, törvények által előírt böjti napok is ezt követelték. A vereshagyma pedig igazi böjti eledel. Nem volt ugyan szigorú rendje, de este úgy félhéttől lehetett a lánnyal beszélgetni. Nyáron az udvaron, a gangon, vagy a konyhaajtó előtt, télen a pitarsárokba húzódva. A bent lévők nem zavarták őket, ha nem volt nagyon muszáj, de ha a legény tovább időzött a kelleténél, vagy ha behallatszott a házba (a ház a szobát jelentette) a lány elutasító visongása,