Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Surcáldomás, cuháré

Nótázásra együtt álltak karéjba, az öregek egy-egy kétliteres demizsont hoztak magukkal, először a fiatalokat kínálták belőle, s csak azután ittak ők maguk. Boldog, békességes, derűs hangulat kerekedett, nem adták volna egy vak lóért! - Pesta bátyám! — kiált oda Gyura Csirmaz Pestának, a húsz esztendős gazda „öreglegénynek" —, látja-e, mindig így kéne! - így-így, Gyurikám, de egri utcák vagyunk mink is, ne feledd! A surcot az öregek kötötték a fiatalok derekára, a csúcsos kalapot már az elején feltették. - Ez jó volt, jobb, mint a mienk! Aztán ha valaki bántani akar benneteket, csak nekünk szóljatok! - búcsúztak el a végén az öreglegények, s a fiatalok tudták, hogy jó és hasznos mulatságot sikerítettek. Gyuri is hazakísérte a párját. A nyáron együtt voltak a summásságon, még gyerekek, ismerték, egymást, annyira, hogy tegeződtek is. Nem csoda, hisz együtt szenvedtek a kukoricásban. Gyuri 16 éves korára zömök legénykévé serdült, alacsony volt ugyan, de erős és főleg szívós, kemény, mint az ostornyél, melyet gyerekként oly ügyesen forgatott. Erejét a nyáron még inkább kipróbálhatta. A kaszával nem fáradt el, karja, dereka egyaránt bírta, a csépléskor a mázsán egymásra rakott hat zsák közül a legfelsőt segítség nélkül lendítette a vállára, pedig egy zsák búza 60-70 kilót nyom. Takács Judinak, ezt maga mondta később, éppen egy ilyen ellesett pillanatban tetszett meg a legény. Meg az is tetszett Gyuriban, hogy soha, senkivel nem veszekedett, meg az is, hogy szombat, vasárnap este olyan szépen dalolt, táncolt, és pont ővele. Őt választotta, pedig voltak ott lányok többen is, szebbek, erősebbek, vastagabbak. Gyuri tudta, miért éppen Judit választotta. Judi csendes, félénk, gyenge, de összeszorított fogakkal igyekezett minden munkában. Kapáláskor mindig mellette fogott sort, hogy segíthessen a lánynak. Az a bolond summás ugyanis olyan volt, kivált a nyár elején, az első kapáláskor, hogy egymást űzték, hajtották a munkával, kergette őket a kivagyiság. A legerősebb férfi állt mindig az első sorba, az élre, s ha olyan volt, meghúzta úgy a bandát, hogy egy rövid idő múlva szanaszét szóródtak, a gyengébbek lemaradtak. Hogy végképp le ne maradjanak, elnagyolták a kapálást, csak úgy üsd el - csapd el dolgoztak. Igen ám, de ezt meg vagy a summás-