Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Surcáldomás, cuháré

vizét, ha akkor hozta is, azzal, hogy meleg, mint a lóhúgy. A vízhordó kötelessége volt früstökhöz, uzsonnához nyársvesszőt keríteni akárhonnan is. A gyereket gyűlölő, aki többnyire gyermektelen volt, a legjobb nyársra is ráfogta, hogy görbe, máris darabokra törte, a tűzre dobta, s másikat követelt. Néha hármat is eltört, mire a többi felnőtt megfékezte. Ez sokszor már csak a summásgazdának sikerült. A gyerek pedig mehetett éhesen, sírva új vesszők után, sokszor azt sem tudta, hová, merre. Szóval a félkezes mellé elkelt a felnőtt segítség. Más- harmadnap aztán kitudódott, mi volt a haragvó ember baja: vagy valaki megbántotta, vagy csak fájt a feje, mert este sokat zabált valami lopott dologból, s elrontotta a gyomrát, vagy más egyéb baja volt, s azt büntette, aki még nem tudott viszszaütni. Gyuri ezeket az embereket módfelett gyűlölte. Az áldomást Kóróéknál tartották. Ott is akkor nőtt fel két suhanc, ikrek, summásnak is együtt voltak, s a summásgazda azt mondta, a jövő tavaszon már emberbérre viszi el őket, mert úgy látta, hogy a nyáron igazán emberes rendet vágtak csak úgy, virtusból. - No, akkor megtartjuk a surcáldomást! - kiáltották szinte egyszerre. - Nesztek - nyúlt a zsebe felé a gazda —, hozzá toldok a költségetekhez! - ezzel egy-egy fényes koronást nyomott a markukba. A gyerekek csak hápogtak az örömtől és a megilletődöttségtől. Az egyik Kóró gyerek nem akarta elfogadni, de Gyuri olyan vasvilla szemekkel

36 nézett rá, hogy amaz mukkanni sem mert még egyszer. Mire igazán megköszönték volna, a jószívű gazda már meszsze tette dolgát, a jövő nyári bandát állította össze. Szóval, hely volt, Kóróéknál jó bor is volt, rávaló is volt, lány is akadt elég. Két liter bor meg egy korona fizetségért megfogadtak egy nagyon fajin muzsikást, aki nem dudával sipákolt, hanem két és félsoros harmunikán játszott igazi nótákat olyan taktusra, amilyenekre még a halottak is táncolhattak a föld alatt. Híre is ment rögtön a víg újlegény áldomásnak! A litánia után néhány jógazda öreglegény is besomfordált, de nem üres kézzel ám! Látták az új legények is, de mivel az öregek nem szóltak, ők sem tették szóvá, s a litániáról hazatérő lányok közül volt bőven választék. szúrós, haragos nézés