Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Surcáldomás, cuháré

jövetel, hisz így váltak ismertté, így váltak elismerten férjhez menendőkké, azaz eladó lányokká. A mulatság bor nélkül elképzelhetetlen. Ahol legolcsóbban kaptak, ott vettek olyan bort, amely még iható, fejenként csak egy vagy másfél litert, hisz az is drága volt, s a szegénynek épp a pénze a legkevesebb. Ha ügyes a házigazda, a borról ő maga gondoskodott, így nem kellett hozzá még demizson sem, s adta olcsón, jó szívvel, jó kútvízzel feló'gyelítve, nehogy a legények idő előtt berúgjanak, s valami kalamajkát csináljanak. A cuháréba a zenét egy-egy ügyes paraszt dudás adta, de csakugyan mindig egyet fújt, mint az a bizonyos rossz dudás. Neki is fizettek, s ellátták borral. A zen szünetében a legények ittak egyet, megkínálták a lányokat is, de azok visszautasították. így illett. Szégyellték, nem merték elfogadni, pedig néha jól esett volna! Szomjaztak, vagy a háziaszszonytól kértek egy pohár vizet. Táncoltak, daloltak estig, lámpagyújtásig. A tánchelyen nem is volt lámpa, ezért hát befejezték, s páronként hazamentek. A kapuban váltottak még néhány szót, ilyesmit: - Mari, eljössz-e velem máskor is? - El hát! - Jó, akkor este is eljövök. - Jó, jó, de ne hozza magával azt a részeges Farkas Jankót! - Miért? - Mert mindig fogdosni akar, meg csipdes, meg olyanokat mond, hogy én ki se merem mondani, majd elsüllyedek szégyenletemben. - No, majd meglátom. Isten áldjon! - Isten áldja! Az apa észrevette, hogy a gyerek elaludt már a mese elején, valahol ott, amikor a békességre intette, de megszaladt gondolatait a munkával való matatás során csak tovább fűzte. Ősszel lett tizenhat éves, s amikor a summásságról hazajöttek, eltervezték a surcáldomást. A csordát ott hagyta, amikor már elvitték félkezesnek. Petrány Kata nenével együtt mentek, mert fiú gyereknek egyedül nem volt tanácsos menni. Kellett valaki segítség, anya, lánytestvér, aki mos, főz rá, utasítja a tennivalókra, s úgy ahogy védelmezi is, mert sok a büszke, gőgös, vadállat férfi, felnőtt. Ilyen szinte minden summásbandában akadt, néha nem is egy. Könnyebb volt a lelkűknek, ha a védtelen gyereket valami úton-módon bánthatták. Ha a gyerek vízhordó volt, kiöntötték a