Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A matyó lakodalom

A tréfás vagy gonosz lelkűek így is énekelték néha a két utolsó sort: Esztendőre elveszem, kettőre meg megverem, Háromra meg az anyjához visszakergetem. Közben gyűlt a pénz a nagy cintányérban, majd, kb. egy félóra múlva jött a vőlegény egy nagyobb címletű pénzzel jól belecsapott a tányérba, az darabokra törött, ő pedig a menyecskével kiszaladt a komrába. A cigányprímás utánuk kiabált: — Szaporodjatok, mint a csicsóka! A menyecsketánc után újabb terítés, újabb falatozás: sült hús, hurka, kolbász. A lakodalom reggel ötig-hatig tartott. Persze, az új párral együtt! Igen ám! de ha a vőlegényháznál az estébe hajló délutánon a lányosháztól érkezett valamelyik legény egy kissé vagy egészen kapatosan elkiáltotta magát: Gyerünk haza! —, kitört a szörnyű parasztgyalázat. A rezesbanda azonnal rázendített a Rákóczi indulóra, mely köztudottan a lagzi végét jelentette, a lagzi lefújását. Add erre félhóttan! - kiáltotta valaki, s a lakodalmas társaság férfitagjai nyomban két táborra szakadtak, s egymásnak estek. Recsegett, ropogott a deszkakerítés, a léckerítés, letéptek kiskaput, nagykaput, s a letört darabokkal ütötték-vágták egymást, ahol érték. Az asszonynép visított, sikított, ki-ki az urát, szeretőjét igyekezett kivonszolni a csetepatéból, s bizony közben ők is kaptak. Az öregek sopánkodtak, Istenhez fohászkodtak, méltatlankodtak. De mivel a vőlegény utcabeli barátai többen voltak, s itt volt egész rokonsága is, azt a pár szennyest - így nevezték a nem hivatalosokat —, hamarosan elűzték. De a jó hangulat bizony odalett, s a zenekar is hiába erőlködött, csak a vacsora után kerekedett felül a derű. A lagzis nép is megcsappant, hiszen néhányan a veszekedés áldozataivá váltak, s haza mentek. Alig múlt el lagzi kisebb-nagyobb veszekedés nélkül. Ha máson nem, a legények összevesztek a lányokon. Ha egy egri utca legény egy daruszögi lányt húzott el táncolni, a daruszögi legények kergették meg, s ütötték, verték, ha elérték. Csak az egy utcabeliek állhatták egymást. És mivel a kövesdi legény nemigen választott a maga utcája beli lányok közül, mindig veszélyben forgott, ezért a lányokhoz is csapatostól jártak. Ha aztán két csapat összetalálkozott, s ez gyakorta megesett, szakadtak a környező kerítések. Vagy összecsaptak, és akkor folyt a vér, vagy a gyengébb, bátortalanabb fél elszaladt, ha tudott. Viszont minden legényben