Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Surcáldomás, cuháré

volt egy liternyi a kövesdi savanykás borból, addig el sem indult, mersz tehát volt, a kérdés csupán az, kivel találkoztak. - Gyuri sógor! - eszmél fel hosszas hallgatás után Matyi sógor-, mért gyűlölték egymást a más utcabeliek? Hiszen a saját utcájából nem nosült a legyén, csak elvétve, tehát biztos nem a lány miatt még ha arra fogták, akkor sem. - Nem tudom, Matyi sógor, de azt hiszem, a töméntelen gőg és a butaság volt a fő ok. A kivagyiság, a nemzetség fitogtatása. Hisz emlékezhet, egyik-másik hadnak még szaros pennával sem érték volna fel az orrát, olyan magasan hordta. A jó gazda legény mindig lenézte a szegényt, a summást meg főleg. Tudja maga is, hogy száz holdas legény csak száz holdas jányt vett el, s még az öt holdas is hiába járt tíz holdas házhoz. Még a cuhárét sem tartották együtt. A gazdag lenézte a szegényt, a szegény a gazdagot. Csak az urat meg a papot kalapolták mindketten. Még a templomban sem volt egyenlőség. Külön helyük volt a gazdáknak az első sorban, külön a szegényeknek jóval hátrább. Az más, hogy megint külön ültek, illetve álltak az asszonyok, meg a lányok. Szóval, Matyi sógor, nincs igazság a földön, nem is volt, nem is lesz, míg világ a világ! - Igaz, Gyuri sógor, nagyon igaz! Az öreg falióra kilencet ütött. - No, aggyon Isten nyugodalmas jó éjszakát! - köszönt el a szomszéd. - Magoknak is, Matyi sógor! - és kikísérte, ahogy illik. Surcáldomás, cuháré Édesapám! mi az hogy suhanc, meg hogy újlegény, hát a cuháré?

33 - riadt visszatérő apjára az egyik gyerek. - A fene dőccsön el, te még most sem alszol? — ripakodik rá melegen, csendesen az apa, és feldereng lelkében az első igazi felnőttes emlék, a surcáldomás, az első cuháré, az első lányérintés. Felvillan a törékeny Takács Judi képe is, s a szíve egy kicsit öszszeszorul. Még most is szeretettel gondol vissza rá, s alig tudja könnyeit visszatartani, mikor eszébe jut első kisfia, Gyurika, aki házi mulatság, tánc délután 2—3-tól estig