Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A matyó lakodalom

Ne boruljon rátok soha semmi felhő! És ha eljön majd az élet végórája, Kis hajótok érve a révpartot Mennyországba jussatok majd ott! (Zenerészlet) De míg elindulnánk a templomi útra, Szenteljünk egy pár szót az elbúcsúzásra. Méltó, hogy mielőtt ily útra indulunk, Isten, ember előtt híven beszámoljunk. A mi menyasszonyunk most eképpen szólna, Ha szíve érzelmétől a szavakhoz jutna. Elmondom hát én, mit bús elméje gondol, Ilyen képpen szólna, látom az arcáról: Örömmel virradt rám e szép nyári (téli stb.) reggel, Örömmel üdvözlöm ártatlan szívemmel, De most kebelemet nagy érzés fogja el, Mert a házasság szent útjára lépek fel. Hosszú az én utam, melyre most indulok, Azért, óh Istenem, tehozzád fordulok. Tőled buzgó szívvel kegyelmet esdeklek, Mert áldást és segélyt csak tőled nyerhetek. Azért hát ne hagyj el nehéz sorsaimban, Szent fiaddal együtt állj mellettem nyomban, Mert ma változik meg életemnek útja, Vagy holtig örömre, vagy örökös búra. Azért hát ne hagyj el édes jó Istenem, Bocsásd meg eddigi elkövetett vétkem! Add, hogy boldog legyen ezen páros éltem, Óh, édes Istenem, maradj holtig vélem! Mert én már veletek többé nem lehetek, És hogy ne búcsúzzam, arra sem mehetek. Néhány búcsúszót hát hozzátok intézek, És amíg búcsúzom reám figyeljetek. (Zenerészlet) Elsőbben is atyám, szóm hozzád fordítom, Búcsúzó beszédem zokogva indítom, szívedet szívemmel együvé szorítom, így valamennyire szívünket újítom.