Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)
A matyó lakodalom
Összeforrott szívem a te jó szíveddel, Áldjon meg az ég, mert fölneveltél engem! Neveltél engemet sok aggodalommal, Fáradoztál értem mind éjjel, mind nappal. Mindezekért szívből kívánom tenéked, Áldjon meg az Isten, jobban, mint remélted. Mint nyári reggelen harmat a virágra, Úgy szálljon tereád az ég bő áldása. Mint a viruló völgy, oly erőben élhess, Istenem, segítsd meg jó atyámat, éltesd! Éltesd egek Ura az én jó atyámat, Hogy ne érje soha semmiféle bánat. Késő vénségéig viruló erőben, Istenem tartsd meg őt friss, jó egészségben! Bocsádd meg jó apám, ha megbántottalak, Mert én megbántani sosem akartalak. Fölnevelésedet, gondoskodásodat, Köszönöm. Elmegyek, add rám áldásodat. (Zenerészlet) Hát hozzád mit szóljak, szerelmes jó anyám, Aki voltál eddig felnevelő dajkám? Tudom, hogy nagyon fáj anyai szívednek, Midőn elválását látod gyermekednek Kit édes tejével tápláltál emlődnek, Most át kell adnod egy titkos jövendőnek. Azért édesanyám, ne epeszd magadat, Bocsáss el engemet, mint kedves lányodat! Isten rendelése, hogy tőled elváljak, Választott párommal külön úton járjak. Elmegyek hát tőled, más kezekre bíztál, Dajkáló kezeddel oly sokat ringattál. Csókolom még egyszer, Istenem megáldjon, Anyai jóságod jutalmat találjon. (Zenerészlet) Kedves testvéreim álljatok élőmbe, Mert keserves könnyek áradnak szemembe. Majdnem elájulok, bágyadok szívemben, Oh, bocsássatok meg, ha talán vétettem.
