Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A matyó lakodalom

Tehát szeresd Istent, s a szent házasságot, Mely Ádámnak is adott egy segítőtársat, Aki majd mindenben őmellette legyen, Örömben, búban és keserűségben. Mély álmot bocsátott az Isten Ádámra, Annak egyik oldalcsontjából formála, Formála egy nőt és átadá neki, Mert nem jó az embernek egyedül lenni. Örült is Ádám, amikor felébredt, Megtetszett neki is a szép páros élet. „Megtaláltam végre - magában ő így mond — Testemből való test, csontomból való csont." Tehát a házasság édes az emberen, De csak ott, ahol a szeretet van jelen, Mert a hű szeretet buzdítva felserkent, Egyik s másiknak javára tesz mindent. Ha búsulni látja hitvesét az egyik, Míg meg nem vidítja, nem nyugszik meg addi Szeretet hangjával sokat tehet ő itt, Hogy elűzze arcáról a bánat felhőit. Hogyha gondok súlya nyomja a vállukat, Zúgolódó hangra egyikük sem fakad, Mert ott a hitvestárs, segítve biztatja, S ez deríti éltét, bús napját vígabbra. Nevezetes nap az, amikor születtünk, Mert akkor kezdődött világi életünk. Édes ez a világ, amint megíratott, Az, hogy szemlélhetjük szemünkkel a napot. De van még éltünkben egy sokkal fontosabb, És sok tekintetben nevezetesebb nap: Az, midőn az ember hű társát választja, Akivel búját és örömét megosztja. Nagy tehát e napnak a jelentősége, Kedves, hű jegyesek, tireátok nézve. Fontos az a lépés, amelyre most léptek, Teljes titokjövő nyílik most elétek. Pályafutástokon ez az öt olyan út,