Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A matyó lakodalom

Álljon itt az érdekesség kedvéért a mesélő zenésztársának, Ócsai Jánosnak egy lakodalmi búcsúztatója, amit még az édesapjától hallott, pedig már ő maga is nyolcvanon felül van. Ez a vers nyomtatásban még nem jelent meg, Ocsai János egyben naiv költő is. Dicsérjük a Jézust, ez első szólásom, Mert vezérfáklyául ezt jónak találom. E névben bízzatok éltetek folyamán, Soha meg ne ejtsen test, világ és sátán! Tisztelt idegyűlt nép és kedves vendégek, Nagyon szépen tisztelt rokonok, testvérek, Engedelmet kérek, hogy amíg beszélek, Engedjenek nékem egy kis csendességet! (Zenerészlet) A jó Isten, aki bennünket alkotott, Világteremtésre hat napot fordított. A hatodik napon teremte az embert, Azután egy napot nyugalomra rendelt. Az embernek adott szabad akaratot, Hatalma alatt áll minden az ég alatt, De az a közmondás mindenkor fennmarad, Mely meg vagyon írva: Ki mint vet, úgy arat. Az embernek az a célja az életben, Hogy boldog lehessen testben és lélekben. Boldogulásunkért küzdünk és fáradunk, Hol előre törünk, hol hátra maradunk. Hát így akkor mi a valódi boldogság? Arany, talán pompa vagyis hogy gazdagság? Országunkra szálló hatalom és nagyság, Sokan küzdenek, hogy ezeket bírhassák. Pedig az embernek mit ér a földi kincs, Hogyha sorsával megelégedve nincs? Mit ér, ha övé a föld kereksége, Ha a családja közt nincs öröm és béke? Három dolog van, mely boldogságot terem: Munkásság, szerelem, isteni félelem. Mert a munka segít, szerelem lelkesít, Isteni félelem mennyországba segít.