Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A nagy utazás

hiába is figyelt volna, úgysem tudta volna megakadályozni a kettejük elleni ármánykodást. Azt látta ugyan, hogy Jefim pusmogott a cigánnyal, de hogy pont kettejükről, azt nem hitte volna. Hétfőn megint ott járt a kozák tiszt. A cigány hosszan beszélt neki. Odahívták Jefimet is, majd kimentek az udvarra. - Eszrevetted-e, hogy néha-néha felénk pislogtak, míg sutyorogtak? - Azt láttam, hogy beszélgetnek, de hogy miről, azt nem tudom, messze voltak tőlünk. A következő hétfőn megérkezés után a tiszt azonnal szólította őket. Egy fehér írott papírt szorongatott, majd olvasni kezdte. Nagy nehezen kihámozták, hogy ők a cár atyuskát szidalmazták, ezért Szibériába száműzik őket. Már előbb is ez volt a parancs, csak tévedésből kerültek ide. - Megkötözni őket! A tiszt kíséretéből négy kozák már ugrott is erős szíjakkal, hátra csavarták kezüket, még szólni sem volt idejük, mire igazán rabok lettek. - Miért teszitek ezt velünk? Mi nem bántottunk senkit, a cár meg végképp eszünkbe se jutott! - Fogd be a pofád, te kurva magyar, mert megdöglesz! - s a tiszt úgy rúgta fenéken, hogy Gyuri arccal a földre zuhant, szerencséjére egy fűcsomóra. De felállni hátrakötött kézzel képtelen volt. Erezte, hogy a homloka, orra vérzik. - Előre kössétek a kezem! - könyörgött, miután felráncigálták. A tiszt kegyes intésére meg is tették. Ádámot is elül kötözték. Csak a legfontosabbakat vihették magukkal, de egy rövid időre, amíg rendesen felöltöztek, feloldották őket. Nadrágot, csizmát, húztak, kopott, szőrbéléses zekét szereztek már régen, s a télre is gondolva, fülvédős sapkát tettek a fejükre. Most jobb és bal csuklójukon kötötték egymáshoz őket egy méternyi távolságra. Végre, így legalább mozgathatták egyik kezüket. Két katona kísérte őket, s míg az állomáson az úti okmányokat intézte az egyik, a másik egy vasrácshoz bilincselte őket. Az utasok szánakozva, gyűlölködve nézték a két megkötözöttet. A nagy utazás Kegyetlenül hosszú volt az út, azt hitték, sosem ér véget, s elérik a világ végét. Három hétig csak kétszer szállhattak ki a va-