Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

„El kell menni katonának"

Sorra megkóstolják az üveg tartalmát. Kicsit különös ízű, de pálinka, mert erős, marja a torkukat. Köszönik szépen - magyarul. - A, szpaszíva, szpaszíva, keszenem - mondja ő is nevetve. Szent a béke közöttük, mintha háború, lövészárok, golyók süvítése, gránátok, ágyúk dörrenése sosem lett volna. A pálinkától azonban szörnyen megéheztek. Nem csoda, régen ettek utoljára. - Doktor úr, doktor tiszt úr! — bátorkodik a tizedes most már nagyobb mersszel, elvégre ő a parancsnok - éhesek vagyunk! Kézzel szájával mutatja. Az orosz kifordul, egy-két perc múlva egy jókora kormos edénnyel tér vissza, az edényben leves párolog. - Nu, kusaty — mosolyog szélesen - scsí, s gyorsan földre teszi az edényt, mert égeti a tenyerét. A katonának, mint a csigának a hátán van a háza. A bornyút még az előbb lerakták, de most előkeresték a kanalat, a csajkát, egymásután belemerítették a tálba, előbb óvatosan, később egyre bátrabban meregették a híg káposztalevest. Volt bőven, mindenkinek jutott. Az orosz megin eltűnt, de néhány perc múlva előkerült. A hóna alatt és a két kezében összesen öt sötétbarna valamivel. - Hleba, hleba - mondogatta, s szétosztotta közöttük. - Te, ez alighanem kenyér! - De furcsa! Ilyet még nem láttam! - Én sem, én sem! Olyan formájú volt, mint mikor két verestéglát egymásra tesznek, csak egy kicsit puhább. - Kóstoljuk meg, milyen! - Félre állt tőle a szájuk, savanykás is, kesernyés is volt, de hát ez is jobb a semminél! - Halljátok-e szólt Gyuri - ő volt köztük a legidősebb -, hagyjunk belőle holnapra is, ki tudja mikor kapunk, kapunk-e még ilyet is valaha? El is tüntették javarészét a bornyúban, s ahogy voltak, azonmód levackoltak, fejük a bornyún, s már aludtak is. Őrség? Ugyan minek? Hangos beszédre, lármára ébredtek. - Nu, davaj, davaj! noszogatták őket apró rugdosással, s mutatták, kifelé! - Az Isten erre-arra! - Pofa be te barom! Te most fogoly vagy, nem a feleséged költöget otthon a jó meleg ágyból, úgy viselkedj, ahogy kell!