Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

„El kell menni katonának"

- Önök mától kezdve hadifoglyok, a nagy orosz cáratyuska seregének, a szent Oroszországnak a hadifoglyai. Kérdéseimre kötelesek válaszolni. - Egységük, alakulatuk neve? Mondták. - Fegyvernemük? - Erre a tizedes válaszolt. - Mióta harcolnak az elsó' vonalban? - Két hónapja. - Van elegendő' élelmük, ló'szerük? - Tegnap már nem volt vacsora, ma ebéd. Azt mondták, szétló'tték a konyhát. - Milyen a katonák között a hangulat? - Egy kicsit félnek, s várják, mikor indul a támadás. - Az orosz, vagy a magyar? - A magyar. - Es mikor indul? - Nem tudjuk, nem mondták, csak hírlik, hogy hamarosan. - Ha jól viselkednek, nem lesz bántódásuk. Aki szökni próbál, lelövik. Különben is itt hiába szöknének, egy-két nap után elpusztulnának. Lakott települést száz versztnyire, azaz több, mint száz kilométernyire találnának, s azt se tudnák, merre induljanak. Most éjszakára, mivel kevesen vannak, itt helyet kapnak. Ha valakinek kérdése van, vagy panasza, a szanitéc segít rajta, ha tud. - Végeztem! A tizedes összecsapta a bokáját, felemelte a kezét, szólni kívánt. - Röviden! - Alázatosan kérem, engedjék meg, hogy egymással szót válthassunk! Az úton, ha beszélni akartunk, mindjárt ütöttek! - Ezután már beszélhetnek, de semmi meggondolatlanságot! - Köszönjük ... a tiszt sarzsiját nem ismerte, a szava elakadt. Valaki a sötétből egy lovat vezetett elő, a tiszt úgy szőrén felpattant rá, elvágtatott. - Davaj, davaj! - terelte őket a föld alá az egyik kísérő. Ötvenhatvan lépést tettek befelé is, lefelé is, amikor a pince kiszélesedett. Jó meleg, de áporodott, büdös szag terjengett körülöttük. - De büdös van itt! - Rá se ránts! Nem ismered a paraszti mondást? - ott a meleg, ahol a büdös! Az orrod hamar megszokja!