Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

„El kell menni katonának"

akart a kürtös sorsára jutni. Már megtanulta, ne ugráljon feleslegesen, mert könnyen az életébe kerülhet. Egy hónapja estek át az igazi tűzkeresztségen. Virradat előtt kaptak olyan akna-, gránát-, Maschingew er tüzet, hogy azt hitték, senki nem marad élve. A robbanások egymást érték, só't, egyszerre, volt, amelyik egy méternyire tóle, a lövészárok padkáján dörrent. Belesiketült. Az árok aljára szorult, amennyire csak tudott. Volt, aki kétségbeesésében felugorva menekült. De hová? A biztos halálba! A felugrás pillanatában már száz repesz, golyó érte, s holtan zuhant az árok mélyére. A temetéskor megfigyelte, hogy a halottak zöme fiatal, tapasztalatlan, nyugtalan. Az érettebb eszű, nyugodtabb öregek közül csak néhány akadt balszerencsés. Igaz, a tisztek is jó eló're kioktatták őket a tennivalókról, a halottakért nem ók voltak a hibásak. - Ezt a napot megúsztam, de mi lesz, ha majd mi támadunk? Akkor már nem lesz hová bújnunk! Az ügyesebbje hamar rájött, vagy esetleg már hallotta, hogyan szabadulhat az elsó' vonalból: feltartja a kezét az árok fölé, hogy látszódjon odaátról is, belelőnek, esetleg ellövik egyik ujját, s őt, a sebesültet hátraviszik a szanitécekhez vagy talán még a kórházba is. Kell öt-hat hét, míg a sebe begyógyul, addig nincs veszélyben, közben hátha leváltják az ezredet is? Igen ám! De ezt a trükköt hamar felismerték a tisztek, s jött a szigorú parancs: aki öncsonkítási céllal megsebesül, az hazaárulónak tekintendő', a hazaárulás főbenjáró bűn, mindig is az volt, s hadbírósági ítélet nélkül, tisztje parancsára főbelövendő. Ilyen kivégzést, nem is egyet végignézett az ezred. No, ez nem jó. Valami okosabbat kéne kitalálni! Hogy ki, és mikor eszelte ki, azt senki sem tudja, de egy hónap múlva az ő rajukat vezényelték ki járőrbe, derítsék fel, az ellenség lövészárkai pontosan hol húzódnak. - Biztos támadás készül részünkről - mondogatták egymásnak. Az Obergrefreite, a tizedesük, járőrparancsnokuk, egy diósgyőri vasas legény javasolta, illetve parancsolta: - Emberek, nyomuljunk előre, egyre beljebb az orosz állások közé! Két lehetőségünk van: vagy lelőnek bennünket, vagy elfognak. Az utóbbi valószínűbb, mert így kihallgathatnak, mi leszünk a nyelv. - Ez hazaárulás! - Kuss! Akkor dögölj meg! Mit tudsz te az ezredről? Semmit!